Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Gimesi István Miklós: A kocka el van vetve... A szegedi kockakő útburkolatok története
A szegedi kockakő útburkolatok története 97 2. A felhasznált kőzetanyagok és lelőhelyeik Útépítésre kellő szilárdságú jó kopásállóságú és fagytűrő, azaz kellő műszaki paraméterekkel bíró kőanyag használható fel, melynek megválasztásában még az is szerepet játszott, hogy a beszerzési helyek milyen távolságban voltak. Ezeket az igényeket a jól formázható mélységi és kiömlési magmás kőzetek elégítették ki. Gránitot a felső-ausztriai Mauthausenből, bazaltot főként a nógrádi bazaltvidék bányáiból, andezitet Szobról és Visegrád környékéről szállítottak. Kereskedelemtörténeti érdekesség, hogy a távoli Mauthausenből hajón a Dunán Titelig, majd fel a Tiszán szállították a gránitot. Az utak burkolására használt kőanyag fajtája és minősége attól függött, hogy milyen igénybevételnek volt kitéve. A kis forgalmú utcákban általában alaktalan, úgynevezett ciklopköveket használtak, melyek egyaránt lehettek gránitból, bazaltból vagy andezitből. A jelentősebb kocsiforgalommal terhelt utakat, tereket már hasított, faragott nagy- és kiskockakővel burkolták, melyek anyagukat tekintve megegyeztek a fentiekkel. Az utak szegélyezésére szintén e kőfajtákat alkalmazták. Magyarországon 1830-ban Pesten rakták le az első kockakőburkolatot, melyhez mauthauseni gránitot használtak fel. A magyarországi útépítőkő-bányászat ezzel egy időben kezdődött, a Szob melletti Csák-hegy andezitjének fejtésével, majd a környező börzsönyi és Duna jobb-parti területek (Visegrád, Dunabogdány) andezitjének kitermelésével folytatódott. A kővágásra a helyi lakosokat mauthauseni kővágók, a riccerek tanították meg. A kor kiváló geológusa, Szabó József már 1863-ban javasolta az országban jelentős mennyiségben előforduló bazalt útépítőkőként való alkalmazását, ezt csak a XIX. század végétől kezdték felhasználni. Kiskockakő burkolatot először Németországban építettek 1885-ben. Ennek hatására Magyarországon elsőként Szekszárdon épült kiskockakővel kialakított út, 1903-ban. A szegélyköveket, nagykockaköveket kézi úton hasították. Egy dán szabadalom alapján a Kis- sebesi Gránitkőbányák Részvénytársaság bolgáromi (nógrádi bazaltvidéki) bányájában helyezték üzembe az ország első kiskockakövet hasító gépét 1905-ben. Bolgáromban (Bul- hary, Szlovákia) és az Olt menti Alsórákoson (Raco§, Románia) mind a mai napig működnek ezek a berendezések. A millenium évében Sümegen nyílt meg az első dunántúli bazaltbánya, melyet a badacsonyi, Szent-György-hegyi, Ság-hegyi, zalahalápi bányák követtek. A trianoni békediktátum után a bazaltbányászat súlypontja a Tapolcai-medence környéki bányákra került. 1953-54-ben a badacsonyi bányákat állították le, majd 1961-ben a Gulácson is leállt a termelés. Helyettük Díszei, Vindomyaszőlős és Zalahaláp bányái pótolták a kiesett szükségletet. Andezit-bányászatunk töretlen maradt. Szobon, Dunabogdányban, Szentendrén, Gyöngyössolymoson, Tállyán és Erdőbényén, valamint számos kisebb fejtőben a mai napig folyik a termelés. Diabázt a Bükkben, fonolitot Pécs-Vasas mellett ma is bányásznak. 3. Az útépítésre használt kőtípusok Az útépítésre használt kőanyagot - a mikrorepedéseket elkerülendő, melyek a tartósságot nagyban befolyásolják - óvatosan, nagy tömbökben robbantották, majd kézi erővel, ékekkel hasították kisebb, feldolgozásra alkalmas tömbökre. A kőhasítók (riccerek) az igényeknek megfelelően nagykockát (18 x 18 x 18 cm), háromnegyedes nagykockát
