Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Földessy János - Németh Norbert - Gerges Anita - Bodor Sarolta - Kasó Attila: Az arany geokémiai eloszlása a rudabányai ércelőfordulás földtani környezetében
76 Földessy J., Németh N., Gerges A., Bodor S. & Kasó A. lentős számú, eddig kiértékeletlen Au-elemzési adat született a munkák során. Ezek eredetének tisztázását próbáljuk tanulmányunkban geokémiai módszerekkel megközelíteni. A lelőhely geokémiai vizsgálatainak részletes elemzését először Csalagovits (1973) végezte el, de munkája az arany geokémiai eloszlására nem tért ki, elemzési lehetőségek, és ebből fakadóan koncentrációadatok híján. Arudabányai érctermelés során Au-elemzések (a fellelhető nyilvántartások szerint) nem születtek. 2. Földtani felépítés A terület átfogó, monografikus földtani ismertetése Pantó (1956) műve. A MAFI re- ambulációs térképezése 1979-1985 között sok új eredményt hozott a bányaterületen kívül, de az ércesedésekről nem szolgált lényeges többletinformációval (Szentpétery & Less, 2006). A legmarkánsabb meghatározó szerkezeti elemek a Damó-zóna EÉK-DDNy csapású fővetői. Ezek a területet néhány 100-1000 m széles pásztákra tagolják, ezekben eltérő paleo- és mezozoos rétegsorokkal. A fővetők a DK-i oldalon NyÉNy, az ÉNy-i oldalon KDK felé dőlnek, egy oldaleltolódás vetőszeleteiként, egészében pozitív virágszerkezetként, melyet két oldalról több száz méter mélységig süllyedt harmadidőszaki üledékekkel feltöltött árkok kísérnek. A zóna tektonikus aktivitásának csúcsidőszaka a miocénre tehető, de a mozgás feltehetően a pliocénben is folytatódott (Földessy et al., 2010). Az ércesedést hordozó, a virágszerkezet tengelyében elhelyezkedő pászta a leginkább kiemelt helyzetű. Ennek Pantó (1956) által felismert jellegzetessége, hogy 10-100 m nagyságrendbe eső átmérőjű karbonátkőzetből és/vagy homokkőből álló, breccsás anyagú kőzetblokkok tolódtak egymásra általában néhány m vastag, bár helyenként jelentősen kivastagodó agyagmárga-mátrixba ágyazva. Az érces pásztában a legmélyebb ismert ré- tegtani helyzetű kőzetanyag a permi Perkupái Evaporit Formáció anyaga. Erre települ a zöld-lilás-vörös homokkő és aleurolit (Bódvaszilasi Flomokkő Formáció) és szürke agyagkő, agyagmárga és lemezes mészkő (Színi Márga Formáció). A másutt zavartalan peremi rétegsorokban erre települő Szinpetri Mészkő Formáció, majd a tömeges vagy vastagpados dolomit (Gutensteini Formáció) szolgáltatták a metaszomatózis útján sziderite- sedett tömbök anyagát. A mezozoos rétegsor további, fiatalabb tagjainak kőzetei az ércesedést tartalmazó pásztából hiányoznak. Az érces pásztától távolodva oligocén és miocén formációk is megjelennek úgy Ny-on, mint ÉK-en. Pantó (1956) a külfejtésekből is írt le a vetőzónákba ékelt, miocén korú üledéknek ítélt vörösagyagot. A szegélyi medencék pliocén képződménysora az alsó-pannon szárazföldi üledékekkel (Edelényi Tarkaagyag Formáció) kezdődik, és lignites tavi képződményekként folytatódik. 3. Ercesedések Rudabányán több különböző korú és eltérő eredetű ércesedési szakasz terméke találkozik. Egyedüli kapcsolatukat elképzelésünk szerint egy hosszú élettartamú szerkezeti öv (a későbbi Damó-zóna) jelenti, mely szállító, befogadó szerepet játszott. Az eddig ismert legidősebb üledékes-exhalációs eredetű sztratiform Pb-Zn-Ba ércek a Színi Márga Formáció képződményeihez kapcsolódva, csak a törészóna gyűrt, feltöre
