Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Farsang Stefan - Szakáll Sándor - Ozdín Daniel - Zajzon Norbert - Gaál L'udovít: A Cseres-hegység (Cerová vrchovina, Szlovákia) vulkanitjainak ásványai
A Cseres-hegység vulkanitjainak ásványai 35 10. ábra. Romboéderes kabazit oszlopos zeoliton, Sátorosbánya. A kabazitkristály mérete: 1 mm. Fig. 10. Rhombohedral chabazite on columnar zeolite, Siatorská Bukovinka. Size of chabazite crystal: 1 mm. A Sátorosi komplexum hidrotermás kiválások során létrejött ásványegyüttesét Dud’a et al. (1984) tanulmányozták. Szkolecitet, apofillitet, laumontitot és episztilbitet határoztak meg, a legfiatalabb ásványoknak a kabazitot és a heulanditot tartották. Megemlítendő ugyanakkor a kaiéit, melynek kivételesen szépen fejlett, fehér, illetve sárgás szkalenoéderes kristályai ismertek, melyek legfeljebb 4 mm-esek. A laumontit (8. ábra) fehér, illetve sárgás, nyúlt prizmás kristályaival leggyakrabban sugaras halmazok formájában találkozhatunk, kristályainak hossza eléri a 20 mm-t. A szkolecit (9. ábra) ugyancsak prizmás kristályokból álló, sugaras tömegekben előforduló zeolitásvány, mely fehér, illetve sárgás színnel rendelkezik. Jellegzetes selyemfényű tömegei akár 30 mm hosszúságú, egyes esetekben hosz- szanti irányban sávozott kristályokból állnak. Az episztilbit fehéres, illetve sárgás, prizmás vagy táblás, üvegfényű kristályokat alkot, amik legfeljebb 10 mm-esek. Az apofillit-csoport tagjai 1 mm-ig teijedő fehér kristályokat hoznak létre, melyeket zeolitokra nőve figyelhetünk meg. A heulandit kisebb mennyiségben fordul elő, táblás és lemezes kristályokat képez, a kristályok nagysága nem haladja meg a 10 mm-t. A sztilbit hófehér oszlopos, legfeljebb 5 mm nagyságú kristályokat alkot a hólyagüregek falán. A kabazit (10. ábra) átlátszó romboéderes kristályok formájában van jelen, melyek nagysága legfeljebb 2 mm. A kaba- zitkristályoknál gyakori az ikerképződés. 6. A Cseresi Bazalt Formáció ásványtani jellemzése A bazaltban fellelhető ásványok első csoportját a megakristályok, illetve a felsőköpenyből származó bázisos és ultrabázisos kőzetzárványok, azaz a xenolitok képviselik. A Macskás olivinjéről már Hintze (1897) és Mauritz (1910) is beszámol. A korláti kőfejtő olivinjét Mihaliková (1966) és Danillová (1983) is megemlíti. Abolgáromi olivin esetében Mihaliková (1966) szerint a forsterites összetétel dominál a fayalitossal szemben. Somoskőn Kodéra et al. (1986-1990), illetve Hovorka & Fejdi (1980) az akár 8><4 cm-es nagyságot is elérő olivinekről számolnak be, de említést tesznek a terbelédi lávaár olivinjéről is. A zöld, sárgászöld és pirosaszöld dunitzárványok átmérője valóban eléri a 10 cm-t. A legszebb olivinek a Macskás kőfejtőből származnak, de a térség összes vizsgált bazaltfel
