Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Thamóné Bozsó Edit: Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk hazai példákkal
274 Thamóné Bozsó E. a relatív mennyisége. Ellenálló-képességét jelzi, hogy csak a HF oldja és az alkáli oldatok (KOH, NaOH) támadják meg. Felszíni hőmérséklet- és nyomásviszonyok között gyakorlatilag vízben oldhatatlan, de lúgos pH-n (főként 9-es pFl fölött), illetve a hőmérséklet és a nyomás (különösen az irányított nyomás) növekedésével növekszik az oldhatósága. Meleg, nedves, főként trópusi éghajlatú területeken, lúgos pH hatására a talajokból és a felszíni, felszín közeli kőzetekből a kvarc fokozatosan kioldódik, kimosódik, míg a kevéssé oldékony vas- és alumínium-oxidok visszamaradnak, ami laterit talajok képződéséhez vezethet. A kvarc az üledékszállítás során csak nagy kinetikus energiájú környezetben kopik. Vízi és különösen eolikus szállítás közben a szaltációval mozgó, homokméretű kvarcszemcsék egymáshoz ütődve kopnak, kerekítettségük nő. A törmelékanyag mechanikai igény- bevételének mértékét a polikristályos és monokristályos kvarcszemcsék aránya is jelzi. Ilyen vizsgálat a hazai neogén homokokon és homokköveken is nagyszámban készült (3500 db minta, Hajdúné Molnár, 1982), amelyből kiderült, hogy a 0,2 mm alatti szemcsék között a monokristályosak dominálnak, és hogy a többszöri áthalmozás hatására egyre növekszik az a szemcseméret-határ, amely alatt a monokristályos kvarcszemcsék vannak túlsúlyban a polikristályosokkal szemben. Szállítás közben a fizikai és kémiai átalakulási folyamatok mellett megkezdődik a törmelékdarabok és ásványszemcsék méret, sűrűség, valamint alak szerinti elkülönülése, hidrodinamikai, vagy aerodinamikai szelekciója, szelektív osztályozódása. Ezért a nagyobb, de kisebb sűrűségű és izometrikusabb kvarcszemcsék általában a kisebb és változatos (oszlopos, táblás, lemezes) nehézásványokkal együtt ülepszenek le. Az üledékek szállítási viszonyairól és a szállítási távolságról a kvarcszemcsék és kvarckavicsok alakja (kerekítettsége, görgetettsége, gömbszerűsége), megmunkáltsága, illetve felületi jegyei árulkodnak. Az alaktani vizsgálatok közül hazai viszonylatban a konvex, sík és konkáv görbületi hosszak mérésén alapuló Szádeczky Kardoss (1933) féle CPV módszert, valamint a Miháltz-Ungár féle módszert (Miháltz & Ungár, 1954) és annak továbbfejlesztett változatát alkalmazták leginkább (pl. Molnár, 1961). Egy automatizált berendezés is készült az alaktani vizsgálathoz (Rakovits, 1972). A kvarcszemcsék egyes felületi, mikromorfológiai jegyei már kézi nagyító, vagy sztereo fénymikroszkóp segítségével is láthatók, nagyobb részletességgel pedig pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) tanulmányozhatók. A szemcsék felszínén látható apró ütközési, dörzsölési, csúszási, oldódási stb. nyomok jelzik a szállítás módját. Egyes bélyegek alapján az üledék lerakodási fáciesére és a diagenezis hatásaira is következtetni lehet. Magyarországon a SEM vizsgálatokat főként a futóhomokok felismerésére alkalmazták (pl. Borsy etal., 1981; Molnár et al., 1988). A széllel szállított szemcsék koptató, polírozó hatásának nyomai jól felismerhetők a hazai éleskavicsokon is, amelyek között kvarckavicsok is akadnak (Jámbor, 1992; Thamóné Bozsó et al., 2012). A homokszemcsék, így a köztük gyakori kvarcszemcsék méretének eloszlása és a méreteloszlás statisztikus paraméterei (átlag, médián, durva részleg részaránya stb.) a lerakodási környezetre is utalnak (Passega, 1964) és elsősorban a folyóvízi, tengerparti és dűne homokok elkülönítését segítik. Ilyen kiértékeléseket a hazai képződményeken is alkalmaztak (Bérezi & Balogh, 1992). Tengerparti, parti zátony és sivatagi dűne lerakodási környezetekben gyakran feldúsul a kvarc, és különleges üledékképződési viszonyok között nagy tisztaságú, 90-99% Si02-
