Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Thamóné Bozsó Edit: Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk hazai példákkal
Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk 275 tartalmú kvarchomok is felhalmozódhat. Ilyen homokok képződtek a felső-pannóniai során a Dunántúli-középhegység peremén (Fehérvárcsurgónál, Kővágóörsnél, Kisörsnél és Diósdnál) meleg, nedves éghajlaton, a tengerpart kiédesedő öbleiben, savanyúvizű lápok közelében elhelyezkedő turzásokban. Ebben a környezetben a kvarcnál kevésbé ellenálló ásványok aprózódását az állandó hullámverés, kémiai átalakulását, elmállását pedig a kissé savanyú, szerves anyagban gazdag víz okozta. Az ellenálló kvarc részaránya a kevésbé stabil földpátokhoz és kőzettöredékekhez képest, valamint a polikristályos és monokristályos kvarc egymáshoz viszonyított aránya az üledékek ásványtani érettségét jelzi (Cailleux, 1964; Pettijohn, 1975). A kevésbé stabil ásványok mállását elősegítő meleg, csapadékos éghajlaton, kis reliefenergia mellett érettebb üledékek rakódnak le, mint hűvös, száraz klíma és nagy reliefenergia esetén. De az üledékekben a kvarc gyakoriságát sok más tényező is befolyásolja, pl. a forráskőzetek kvarctartalma, az áthalmozott anyag mennyisége, a lepusztulási területtől való távolság, a diagenezis körülményei és a betemetődés után eltelt idő. A hazai kainozoos homokok és homokkövek közül a mikromineralógiai vizsgálatok alapján az eocén képződmények a legérettebbek, amit elsősorban az egykori humid, szubtrópusi klíma és a hosszú időn át tartó betemetődés okozhatott, amihez hozzájárult a kis- és közepes reliefenergia és a főként sekélytengeri, partközeli üledékképződés. Az oligocén homokkövek kisebb érettségének főként klimatikus oka lehet, vagyis az eocénnél valamivel hűvösebb és szárazabb éghajlat, valamint a rövidebb betemetődési időtartam. Az alsó- középső-miocén képződmények a legéretlenebbek, amit az intenzív vulkanizmus mellett a nagyobb reliefenergia és a folyóvízi üledékképződés elterjedtsége okozhatott. A felső- miocén-pliocén (pannóniai) képződmények közepes ásványtani érettségét a hűvösebb (mediterrán, mérsékelt) éghajlat, a sok áthalmozott anyag üledékbe kerülése és a kvarchomok képződésnek kedvező feltételek eredményezhették. A negyedidőszaki homokok nagy kvarctartalmuk miatti közepes érettsége elsősorban a pleisztocén hideg és száraz klímának, a főként folyóvízi üledékképződésnek és a rövid ideig tartó betemetődésnek köszönhető (Thamó-Bozsó, 1991). 5. Betemetődés A kvarc a lerakódás és betemetődés után is stabilabb a legtöbb ásványnál, de nagy mélységbe kerülve, magas hőmérséklet és nyomás hatására megkezdődik a szemcsék felszínének visszaoldódása. A kvarc, a lebomló földpátok és egyéb szilikátok, valamint a biogén Si02 oldatba jutott anyagát tartalmazó felfelé áramló oldatok pH csökkenés hatására túltelítetté válnak és a kőzetek pórusaiban, repedéseiben, üregeiben amorf Si02, vagy mikrokristályos, illetve kriptokristálysos kvarc válik ki és a detritális kvarcszemcséken kvarc- továbbnövekedés jelentkezik, amely cementálja az üledékanyagot (Phillips & Griffen, 1981; Bérezi et al., 1992; Wallacher, 1991). A mélyen eltemetett üledékekben, főként 90 és 110°C közötti hőmérsékleten válik ki a kvarc (Blatt, 2003). Nagyobb mélységben a kvarccementet kalcit szorítja ki. A kvarc részaránya a földpátokhoz és a kőzettöredékekhez képest az üledékek diagenetikus potenciálját is jellemzi, vagyis azt, hogy az üledékek a diagenezis során kémiailag és mechanikailag mennyire stabilak, vagy instabilak (Tucker, 1989).
