Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Thamóné Bozsó Edit: Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk hazai példákkal
Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk 273 fuzéres, vagy sávos elrendeződésű (Koch & Sztrókay, 1967). A hidrotermális eredetű kvarc sok zárványt tartalmaz, a kristályos palákból származó keveset. A vulkánitokban ívelt zárványsorok lehetnek, illetve az effuzív kőzetek kvarcában gyakori a cirkonzárvány. A párhuzamosan elrendeződött csillámokból és kianitból álló zárványok csillámpalából, vagy kvarcitból való eredetre utalnak. A telérkvarc gyakran kloritzárványos. A kvarc autigén továbbnövekedése szinte zárványmentes. A továbbnövekedés alatti agyagos szegély idős homokkőből való áthalmozódást jelez (Balogh & Hajdúné Molnár, 1992). A hazai üledékes kőzetek mikroszkópos vizsgálata során sokszor elkülönítették a magmás és a metamorf eredetű, valamint az áthalmozott kvarcszemcséket. A kvarc nyomelem-összetétele is árulkodhat az eredetéről, mivel a magasabb hőmérsékleten keletkezett kvarc többféle nyomelemet tartalmaz és nagyobb koncentrációban, mint amelyik alacsonyabb hőmérsékleten jött létre. így az autigén kvarc-továbbnövekedés csak kevés nyomelemet tartalmaz (Pettijohn et al., 1973) és ,80/160 aránya nagyobb, mint a magas hőmérsékleten képződött kvarcé (Friedlaender, 1981). A különböző nyomelem összetételű, illetve különböző (magmás, metamorf és üledékes) eredetű kvarcszemcsék SEM-EDS vizsgálattal (Welton, 1984) is azonosíthatók és katódlumineszcens (CL, SEM- CL) vizsgálattal könnyebben elkülöníthetők (Bemet & Bassett, 2005). A zárványok és nyomelemek zónás elrendeződése a kristályosodás során bekövetkezett összetételbeli változásokat, illetve a kristályosodási folyamat megszakadását jelzik. A zárványoktól és nyomelem-szennyezéstől színes kvarcváltozatok (ametiszt, tejkvarc, füstkvarc, morion, citrin) és a színtelen hegyikristály hazai viszonylatban főként hidrotermális eredetűek (Szakáll & Gatter, 1993; Bognár, 1999; Szakáll et al., 2005), de csak ritkán azonosíthatók az üledékes kőzetekben. A homokok és homokkövek a kvarctartalmuk alapján osztályozhatók (Me Bride, 1963; Folk, 1968; Pettijohn, 1975; Blatt, 1982) és tektonikai helyzetükre vonatkozó következtetések is levonhatók (Dickinson & Suczek, 1979). A magyarországi kainozoos homokok és homokkövek - nagyszámú, több mint hétezer minta 0,1-0,2 mm-es könnyűfrakciójának mikromineralógiai vizsgálata alapján - átlagosan 62% kvarctartalommal rendelkeznek. A legtöbb kvarcot az eocén és a negyedidőszaki képződmények tartalmazzák (73 és 70%). Ezeket a pannóniai (felső-miocén-pliocén, 64%) és az oligocén (58%) homokkövek követik. Végül az alsó-középső-miocén homokok és homokkövek kvarctartalma a legkisebb (48%), amit részben a sok foldpátot szolgáltató intenzív miocén vulkanizmus anyagának üledékbe kerülése okozhatott. A legnagyobb kvarctartalom-értékek (eocén, negyedidőszak) nagymennyiségű áthalmozott anyag jelenlétére utalnak (Thamó-Bozsó, 1991). A különböző jellemzőkkel rendelkező kvarctípusok azonosítása és csoportosítása pl. szín, átlátszóság, zárványosság, a szemcsék kioltása és mono-, illetve polikristályos jellege, a polikristályos kvarcszemcséket alkotó elemek darabszáma, alakja, méreteloszlása és kapcsolódási felülete stb. nemcsak a lehordási terület meghatározását segíti, hanem a korrelációt is (Balogh & Hajdúné Molnár, 1992; Blatt, 2003; Tucker, 2004). 4. Mállás, szállítás, lerakódás A kvarc a fizikai mállásnak és a legtöbb környezetben a kémiai mállásnak is ellenáll, az ásványok zöménél stabilabb, ezért az üledékképződés folyamán fokozatosan növekszik
