Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Thamóné Bozsó Edit: Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk hazai példákkal
Fehér B. (szerk.) (2014): Az ásványok vonzásában. Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére. Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, pp. 269-280. Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk hazai példákkal Information encoded in quartz grains of sedimentary rocks with Hungarian examples THAMÓNÉ BOZSÓ Edit Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 1143 Budapest, Stefánia út 14. E-mail: bozso.edit@mfgi.hu Abstract Quartz is a very important mineral because it is a rock-forming mineral and because it has several industrial uses. Quartz grains in sedimentary rocks bear the marks of their origin and history. They carry information about, among others, their provenance, source rocks, transport, depositional environments, and diagenesis. The study methods of quartz and the geological interpretation of the results are introduced here with some examples from Hungary. Optical properties, inclusions, morphology, grain size, shape, geochemical characteristics (trace elements), luminescence, mono- or polycrystalline feature of the detrital quartz grains help to reconstruct their origin and provenance. The shape and surface micromorphology of detrital quartz grains and quartz gravels indicate their transport medium. First of all the grain size distribution and its statistical parameters help to distinguish their fluvial, shore and dune depositional environments. The ratio of quartz to the instable feldspars and rock fragments of the sandstones helps to classify them, determine their tectonic position, and characterise their maturity and diagenetic potential. The age of the young, Late-Pleistocene-Holocene sediments can also be determined based on optically stimulated luminescence dating of quartz. Összefoglalás A kvarc igen fontos ásvány, mivel kőzetalkotó, és mert sokféle területen kerül felhasználásra. Az üledékes kőzetek kvarcszemcséi magukon viselik származásuk és történetük jegyeit. Információt hordoznak többek között eredetükről, lehordási területük kőzettani felépítéséről, szállításuk módjáról, lerakodási környezetükről, a lerakódásuk, illetve betemetődésük utáni folyamatokról, valamint a fiatal üledékek lerakódásának időpontjáról is. Ezen információk kinyerésének módszereit és az információk alapján levonható földtani következtetéseket kívánja ez az áttekintés bemutatni hazai példákkal kiegészítve. 1. Bevezetés Kvarc szavunk valószínűleg a német „Quarz” vagy „Quertz” szóból származik. A kvarcot már az ősi kultúrák is használták ékszerként és eszközként. Az ókorban a színtelen, víztiszta kvarckristályokat örökre megszilárdult víznek, azaz jégnek tartották, és a kristály (krüsztallosz) névvel illették (Friedlaender, 1981). Később a kvarcot kémiai elemnek tekintették. 1669-ben a dán Nicolas Steno a kvarckristályok vizsgálatával fedezte fel a lapszög- állandóság törvényét. 1823-ban a svéd Jöns Jakob Berzelius ismerte fel, hogy a kvarc oxigénből és egy új elemből, a szilíciumból áll. Az optikai aktivitást és a piezoelektromos- ságot először a kvarcon figyelték meg, az utóbbit Jacques és Pierre Curie 1880-ban. A kvarc gyakori és fontos kőzetalkotó ásvány. A földkéreg kb. 12% kvarcot tartalmaz, főként a kontinentális kéregben (Phillips & Griffen, 1981). A kvarc sokféle földtani környezetben képződik. Mélységi magmás körülmények között főként Si02-gazdag kőzetolvadék hűlése, valamint pegmatites, pneumatolitos és hidrotermális folyamatok során válik
