Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink 231 „Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár. Vagyis onomatologia mineralogica triglotta her- meneutica” volt (1. lentebb), ebben is csak ásványneveket és néhány rendszertani kifejezést közölt, tehát a műszóalkotásban nem terjeszkedett ki a leíró ásványtan területére. 11. A Lexicon mineralogicum enneaglottum felépítése A Lexicon mineralogicum enneaglottum, a kor szokásainak megfelelően, ajánlással és versekkel kezdődik. Kováts könyvét Révay Nepomuk János (1776-1840) selmeci foka- maragrófnak, „az ásvány országnak ifjúságától fogva való hiv barátjának, búvárjának, nagy készülettel kitanúit magyar ásványásznak”, az ásványnévtár „legméltóbb bírájának, előmozdítójának, örömmel kiválalkozott pártfogójának” dedikálta. A kétoldalas hódoló ajánlás után immár a szerző és műve verses magasztalása következik. Kazay István baracskai (Fejér vm.) földbirtokos, táblabíró hosszú versezetében számlálta elő a „három eredeti nagy dolgot”, melyet a könyv jelentett számára: „Első, hogy megmondod az ásványneveket / Diákúl mint szerzék; és eredeteket / Fejted, magyarázod sok nyelvű szerzőkből, / Tizen négy nemzeti régi nyelv kútfőkből”. „Másik az, hogy Magyar nyelvet csinálgattál / Minden ásványoknak, ’s nekünk kincset attál, / Mert ezer és ötszáz nyólczvan hat új névvel / Gazdagodott nyelvünk e’ könyvnek létével.” Jellemző, hogy mi Kazay szerint a harmadik kiemelendő érdeme a könyvnek: „Harmadszor, kifejted azt a’ Németeknek, / Hogy számos roszsz nevet adnak az érczeknek. / Német érez név ötven ’s kilencz lévén olyan, / Hogy egyben két, három és több értelem van.” A következő rövid vers szerzője Szemere Pál, Kováts régi barátja. O Calepinus tizenegy nyelvű szótárával hasonlította össze a munkát: ,,’S ím Kováts Mihályunk’ Ásványi Szótárja / Calepinus fényét homály alá zárja”. Ezután következik csak az első, latin-magyar-német nyelvű, etimológiai rész (Lexicon mineralogicum triglottum etymologicum Latino Magyarico Germanicum). A szerző a latin ásványnevek elemzése alapján alkotta meg magyar ásványneveit, ennek megfelelően a hatalmas szorgalommal összeállított munka e része a legterjedelmesebb. A szótárt magát megelőzi egy hatoldalas latin nyelvű előszó, melyben a szerző felsorolta forrásait is. Feltűnő, hogy ebben összesen két ásványtani szerzőt, [Eugen Johann Christoph] Espert és [Abraham Gottlob] Wemert említett név szerint, illetve a táblázatosán felsorolt források - „26 lexikon és 107 auktor” közt csak két ásványtani munkát találunk, „Regn. lapideum Linn.Gmelin”, vagyis Gmelin, J. F. (1793): Caroli a Linné (...) systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus et differentiis. Tomus III. Editio decima tertia, aucta, reformata. Lipsiae: Beer; és „Reisinger Anorgan.”, azaz Reisinger, J. (1820): Enchiridion anorganognosiae. Vol. I. Budáé: Typ. Univ. c. könyve - a többi mind klasszikus vagy középkori szerző, illetve szótár és lexikon. Az egyes címszavaknál Kováts még e kettőn felül további három ásványtani könyvet idézett gyakran és részletesen (oldalszám szerint), ezek Esper, E. J. C. (1810): Lehrbuch der Mineralogie. Erlangen: Palm; Richter, C. F. (1805): Neuestes Berg- und Hüttenlexikon. Leipzig; Widen- mann, J. F. W. (1794): Handbuch des oryktognostischen Theils der Mineralogie. Leipzig: Crusius c. munkái. Az előszóban Kováts köszönetét mondott Schwartner Márton és Schedius Lajos professzoroknak, valamint Petrásovics András kúriai ügyésznek a könyvtárukból kölcsönzött munkákért, Reisinger János professzornak az ásványtani nevezéktan és etimológia terén adott segítségért, valamint megköszönte Baranyay József Eszterházy uradalmi ügyvéd
