Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink 229 datált három előszó mutatja, a mü lényegi részét alkotó latin-magyar-német, magyar-latin és német-latin szótár négy év alatt készült el. A Tudományos Gyűjtemény 1818. évi X. száma már arról tudósít, hogy a könyvet szerzője „megvisgáltatás végett a’ Pesti orvosi Tehetség [orvosi kar] elejébe teijeszté” és meg is ismerteti az olvasót - a később a Lexicon XV. lapján is megjelenő - „dicséretes Praesidiális levéllel” (Thaisz, 1818). A könyv azonban csak 1822-ben jelent meg egy - az előszava alapján 1822. április 15-én elkészült - hatnyelvű toldalékkal kibővítve, mely egy-egy francia-, angol-, olasz—, orosz-, svéd- és dán-latin ásványtani szótárból áll, ez indokolja a kilencnyelvű ásványtani szótár {Lexicon mineralogicum enneaglottum) elnevezést. Megjelenéséről a Tudományos Gyűjtemény 1822. évi V. számának 127. oldala tudósít. 10. Hogyan, miért és kiknek készült a Lexicon mineralogicum enneaglottum? „Múlhatatlanul szükséges, hogy Magyar ásványtudomány (mineralogia) is legyen” - írta Kováts szótárának előszavában. „Minthogy pedig tudományt írni, a’ tudományban előfordúló tárgyak neveik nélkül lehetetlen: tehát szükség vala először ásványneveket keresnem. (...) E’ szerfelett nehéz dolog vala. Mert a’ Magyarok sem érczes hegyek közt, sem bányák mellett soha nem lakván, sem bányászok soha nem lévén, az ásványoknak neveket soha nem adának.” Kováts nagy buzgalommal látott munkához. Megtudakolta ,,a’ Nagy-Bányai határban termő ásványoknak Magyar neveiket. De ezek mind csupán elromlott Német szókból állának.” Áttekintette a korábban megjelent magyar nyelvű ásványtanokat és ásványtani szótárakat is. Közülük Benkő Magyar minerologiája (1786), mely „a maga idejében igen becses, és derék munka vala” nemcsak az azóta felfedezett ásványok hiánya miatt nem elégítette ki, hanem azért is, mert ,,a’ régi nehezebb Latán ásványnevek is mind meg vágynak benne Latán nyelven hagyatva; azok pedig, melyek könynyebb értelműek valának, és Magyarra általfordíttattak, minthogy csak szabad akarat szerént, minden mélyebb vizsgálat nélkül készültek”, Zay Magyar mineralogiáyd (1791) „szép kis mineralogia (...) csak hogy már ez is 31. esztendős, és az ásványnevekre nézve épen azon fogyatkozásokkal teljes, amelyekkel a’ Benkőé”. A további néhány könyv - Reuss Neues mineralogisches Wörterbuch (1798), Mitterpacher Compendium lineae históriáé naturális (1799), Lenz System der Mineralkörper mit Benutzung der neuesten Entdeckungen (1800) és Wolny Históriáé naturális elementa (1805) átnézése után Kováts szükségesnek látta tehát egy teljesen új munka elkészítését. Érdekes módon Geley József 1811-ben Sárospatakon megjelent Az ásványok országa című tankönyvét Kováts nem említette. Ugyancsak nem hivatkozott az ásványtant is tartalmazó természetrajzi könyvekre, noha pl. Gáti Isván Természethistóriáját nyilván ismerete, mivel az ásvány szó első használatát - tévesen - neki tulajdonította (1. az Ásvány címszót a magyar-latin rész 18. oldalán). Kováts az addigi magyar ásványtanok hibáját abban látta, hogy a magyarított ásványnevek nemcsak a latinból, hanem a németből is „vágynak általtétetve”, ráadásul ahol az eredeti nevek „nehezebb értelműek, azok fordíttatlan maradtak”. Kováts úgy vélte, hogy legjobb lesz a latin ásványnevek magyar fordításaiból dolgoznia, „mivel a’ Latán ásványnevek eredetiek, és az egész tudományos világon egyedül hitelesek”. Azonban már ez a premissza is téves volt, hiszen ekkorra rég elmúlt már az az idő, amikor tudományos munkákat csak latinul írtak, így a Kováts által magyarra átültetett latin ásványnevek egy része maga is fordítás, latinosított német vagy egyéb eredetű név volt.
