Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink 227 három ásványtani részt tartalmazó természetrajzi (tan)könyv jelent meg.12 Ezek egy kivételével rendszertanok voltak, a mai értelemben vett általános ásványtant csak minimális mértékben érintették. Az egy kivétel éppen a legelső önállóan kiadott magyar ásványtani könyv volt, Wemer Abrahám úrnak a köveknek és értzeknek külső megesmértetőjegyeikről írt szép, és igen hasznos könyvetskéje Benkő Ferenc fordításában. Az 1780-as és az 1820- as évek közt íródott magyar nyelvű munkák még az ásványtannak a klasszikus kristálymorfológia és analitikai kémia kialakulása előtti állapotát tükrözték. Egyszerű ásványtani leírásokat, az ásvány előfordulására, felhasználására vonatkozó alapismereteket közöltek, tehát az új magyar nyelvű szakszavak megteremtése szempontjából még nem kellett az absztrakció magasabb szintjére eljutniuk. A Ratio Educationis előírása nyomán minden latin nyelvű természetrajztankönyvben feltüntették „a benne előforduló dolgok népnyelvű elnevezését”. Ez az első középfokú természetraj zkönyvből (Pillér: Elementa históriáé naturális, 1778) még kimaradt, de Mitter- pacher művében {Primae lineae históriáé naturális, 1795) már megtalálhatók a magyar és német nevek (de például az ércásványoknál csak a fémek nevei). Wolny könyve {Históriáé naturális elementa, 1805) magyar, német, szlovák és szerb nyelven is megadja az ásványneveket. A tankönyveken túlmenően a nem magyar nyelvű szakkönyvek közül is Schönbauer topografikus ásványtana {Minerae metallorum Hungáriáé et Transilvaniae, 1806-10) magyarul és „szlávul”, Jonas művének {Ungerns Mineralreich..., 1820) topografikus ásványtani része magyarul és latinul is tartalmazta az ásványneveket. Magyar szaklapok hiányában a kevés korabeli ásványtani szakcikk német folyóiratokban jelent meg, majd 1817-től a Tudományos Gyűjtemény hasábjain is fel-feltűntek a földtudományi, ritkán ásványtani írások, javarészt inkább ismeretterjesztő, semmint tudományos színvonalon. Ezenkívül egy-két természetrajzi érdekességeket közlő könyvecskében és a magyar nyelvű hírlapokban bukkanhatunk ásványtani témákra és szavakra. Igazi ásványtani műszótárak ebben az időben még nem jelentek meg. Távoli előképük a Bartakovics József jezsuita szerzetes 1748-ban megjelent ércbányászati tárgyú tankölteményének {Metallurgicon etc.) végén található kis latin, magyar és német bányászati-kohászati illetve a Molnár János verses természetrajzának ásványtani részét {Oryctologicon, 1780) záró rövid latin-magyar-német-francia ásványtani szószedet. A korai magyar ásványnevek viszont érdekes módon több német szerző poliglott ásványtani glosszáriumába is bekerültek a buzgó ásványtani tudományszervező és kompilátor Johann Georg Lenz jénai professzor jóvoltából.13 12 Benkő F. (1784): Wemer Abrahám urnák a 'köveknek és értzeknek külső megesmértető jegyeikről Írott szép, és igen hasznos könyvetskéje. Kolo’sváratt; Benkő F. (1786): Magyar minerologia az az a’kövek’ 's értzek'tudománya. Kolo’sváratt; Zay S. (1791): Magyar mineralógia avagy az ásványokról való tudomány. Komáromban; Geley J. (1811): Természethistória, 3. rész: Az ásványok országa. Sárospatak; illetve Gáti I. (1792): A ’ természet históriája. Máramarossziget; Gáti I. (1795): A’természet históriája. Pozsony; és Fábián J. (1799): Természeti história a’ gyermekeknek. Veszprém. !3 Lenz, J.G. (1794): Versuch einer vollständigen Anleitung zur Kenntniss der Mineralien; Reuss, F.A. (1798): Neues mineralogisches Wörterbuch; Lenz, J.G. (1800): System der Mineralkörper mit Benutzung der neuesten Entdeckungen; Kopp, J.H. (1810): Mineralogische Synonymik. Ezekből kettőt Kováts is megemlített Lexicona magyar-latin részének előszavában.
