Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)

Leél-Őssy Szabolcs: Különlegesen szép ásványok a József-hegyi-barlangban

162

Leél-Óssy Sz.

2.1. A barlangnál idősebb kiválások.

2.2. Közvetlenül a barlangot kioldó meleg vízből, a kigázosodást követően kivált ásványok.

2.3. A barlangi tó vizének párája által feloldott karbonátból kicsapódó kiválások.

2.4. A szárazzá váló/vált barlangban a felszínről érkező csepegő vizekből kiváló ásványok.

2.1. Ebbe a csoportba tartoznak a több millió éves (Schréter, 1912; Schafarzik, 1921; Fodor et ál., 1991, 1994) barit- és kalcittelérek, amelyeket a fiatalabb, a pleisztocén során kialakult üregek tettek láthatóvá. Az általában néhány mm vastag, kalcittal teljesen kitöltött repedések (calcite veins) gyakoriak a barlangban, de nem tartoznak a különlegesen szép ásványok közé.

Néhány helyen azonban (Kinizsi-pályaudvar, Kőbánya, Anakonda-terem) több cm széles hasadékokban vált ki a kalcit, és itt már volt lehetőség fenn-nőtt, néha víztiszta kristályok kiválására is. Legtöbb esetben az 1-3 cm-es, igen látványos farkasfog (dog tooth) formát találjuk (2. ábra), de időnként a teljesebb szkalenoéderek (Fondue-terem, Vöröstenger) is kifejlődtek. A legnagyobbak 4-5 cm-esek.

Különösen érdekesek a sokfelé (Szolárium, Színlős-folyosó, Kőbánya) előforduló barittelérek. Legszebb az ún. fekete barit a Keleti-labirintusban. Itt a különben formaszegénynek mondható barit egyes kristályainak az élhossza eléri a 2-3 cm-t (megközelíti a Budai-hegység legnagyobb, a Martinovics-hegyről, illetve a Molnár János-barlangból ismert baritkristályainak a méretét). A fekete barit több m2-t beborító felülete lélegzetelállító

2. ábra. „Farkasfog” kalcit a Kőbányában.

Fig. 2. “Dog tooth ” calcite in the Stone mine.