Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Kecskeméti Tibor: A földtani tudománytörténet-írásról
130 Kecskeméti T. munka eredményeként. A szakmához kapcsolódó ilyen gyűjtemények közül a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum (Zalaegerszeg), valamint a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd) gyűjteménye a legfontosabb. A Magyar Természettudományi Múzeum rendkívül gazdag gyűjteményében (kutatási kincsesbányának szokták nevezni!) a mintegy 400 személyi fond közül több mint 100 geológusé. De itt őrzik többek között az erdélyi Rézbánya város 1757-ben induló, s több későbbi időszakból származó páratlan értékű bányászati protocollumait is. A Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum főként a fluid ásványi nyersanyagok kutatásával és bányászatával kapcsolatos, ezret meghaladó fondállománya példás feldolgozásban, 3 kötetben nyomtatásban is rendelkezésre áll. Az országos gyűjtőkörű gyűjtemények mellett többnyire gazdag anyag található a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem, a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem, s több vidéki múzeum tudománytörténeti gyűjteményében. 7. Néhány tudománytörténeti műfaj A tudománytörténész kutatásai során forrásként számos történetírási műfajjal találkozik. Közülük a leggyakoribbak: Annales (lat.), évkönyv: történeti, életrajzi, természeti események évek szerinti leírása. Értéke: a lejegyzéseknek az eseményekkel való egyidejűsége, vagy közel egyidejűsége. Az ókori történetírás egyik leggyakoribb műfaja. Ma inkább a különböző tudományágak publikációs termésének évente megjelenő kötetét nevezik így. Krónika, chronika, cronica (gör.-lat.): időrendi eseménysor. Egy-egy nép, ország, város történetét rögzítő műfaj. De használják a tényleges, illetve kritika nélkül közölt, okokozati összefüggések nélküli mondái, legendabeli események sorára is. Geo-történetírá- sunkban ma is gyakori műfaj, leggyakrabban egy-egy intézmény, társaság, egyesület történetének időrendbeli leírása. A leírás során a történések ok-okozati összefiiggésinek vizsgálatát nem tartják fontosnak, illetve szükségszerűnek elvégezni. Életrajz, biográfia (gör.): egy ember életének hiteles leírása. A magánéletrajz mellett közérdeklődésre számot tartó formája is van. Ez a történeti irodalom általánosan elterjedt műfaja. Geo-történetírásunkban is igen gyakori. Többnyire csak az életút és szakmai pályafutás eseményeit és eredményeit ismerteti, különösebb elemzés vagy értékelés nélkül. Ha elemző módszerű, s az eseményeket és eredményeket a mi, miért, mikor és hogyan szemlélettel vizsgálja, akkor kiemelkedő értékű forrás. Emlékirat, memoár (ff.): életrajzi mű, a történeti irodalom gyakori műfaja. A szerző saját életének emlékeit, átélt fontosabb eseményeit örökíti meg többnyire szubjektív szemlélettel és elemekkel. Nekrológ (gör.), halotti beszéd (a régebbi magyar történeti irodalomban ámyékrajznak is nevezték, vö. Kubinyi Ferencnek Eszterházy Pál Társulatunk alapító tagjának nekrológját 1866-ból): elhunyt személy életének és munkásságának méltatása. Értékét növeli, ha portré, kézírás/aláírás és bibliográfia kíséri. Misszilis levelezés, mely a gondolkodás, esetünkben a tudományos gondolkodás leghűbb önvallomásos megnyilatkozása. Vekerdi László szerint, „végeredményben két megbízható történeti műfaj van: a memoár és a levelezés” (Vekerdi, 1970). Az előbbi, forrásként felsorolt műfajokon kívül meg kell említeni azokat a közlési
