Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Kecskeméti Tibor: A földtani tudománytörténet-írásról
A földtani tudománytörténet-írásról 131 formákat, műfajokat is, melyek a leggyakoribbak a jelen publikációs termésünkben. Tanulmány, dolgozat: a tudomány egy-egy részproblémáját elemző szakmunka. A rendszeres és szervezett tudományos élet egyik legrégibb és leggyakoribb műfaja. Jelentősége egyetemleges. Valamennyien többnyire e műfajban közöljük kutatásaink eredményét. Kisebb terjedelmű formája a rövid közlemény. Értekezés, disszertáció (lat.): egy-egy tudományos kérdés szakszerű tárgyalása. Nem az egész tudományos rendszert, hanem egy-egy tételét, részét fejtegeti. Szövegezése érvelő jellegű és stílusú. Monográfia (gör.) (néhány régi mű alcímében magánrajzként szerepel): olyan nagyobb terjedelmű dolgozat, mely valamely tudomány, tudományág egyetlen tárgyával kimerítő részletességgel foglalkozik. Vitairat: írásos állásfoglalás egy-egy vitatott tudományos kérdésben. 8. Történeti segédtudományok A tudománytörténész munkája során több segédtudományt használhat. Segítségükkel fontos információkat nyerhet egy-egy téma kidolgozásához. S itt rögtön meg kell jegyeznünk: létezik olyan történészi vélemény, hogy maga a tudománytörténet is egy történeti segédtudomány. Az archeometria (gör.) szűkebb értelemben a régészeti tárgyak anyagvizsgálatát és ezek eredményeiből adódó következtetéseket jelenti. Tágabb értelemben ide tartozik minden olyan tevékenység, mely a régészetet a klasszikus humán társtudományokon kívül bármely más, elsősorban természettudományokhoz (fizika, kémia, ásványtan, kőzettan, biológia, orvostudomány stb.) kapcsolja. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy újabban a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztályában több e témát is érintő előadás hangzott el. Az archontológia (gör.) régmúlt korok, de a közelmúlt főbb tisztségviselőinek pályafutásával, adataival, tevékenységével foglalkozik. Az itt szereplőknek elsősorban az általuk vezetett intézmény szervezeti viszonyainak és működésének alakításában lehet jelentős szerepük. A diplomatika (gör.) (a diploma eredeti jelentése „ketté hajtott papír”), oklevéltan főként a középkori oklevelekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Az epigráfia (gör.), felirattan főként régi korok kőemlékein található vésetek, feliratok tanulmányozásával foglalkozik. Ennek szakmánkban, foként a feliratot viselő kő kőzettani meghatározásában van szerepe. Jelen sorok írója több epigráfiát hordozó kőemlék kőzettani meghatározást végezte el régész kollégáinak. Genealógia (gör.), leszármazástan: családok/nemzetségek leszármazási rendjét, rokoni kapcsolatait kutatja, családfák konstruálását végzi. A heraldika (lat.), címertan a címerek keletkezésével, elemeinek magyarázatával, szimbolikájával és funkciójával foglalkozik. A kronológia (gör.) az időszámítással, s általában az időbeliséggel, időrenddel kapcsolatos tudomány. A metrológia (gör.), méréstan a mértékekkel, eredetükkel, meghatározásukkal, egységeikkel, fajtáikkal, funkciójukkal és összehasonlításukkal foglalkozik. Számunkra különösen a tömeg-mértékegységek értelmezésénél (pl. különböző karátok) van jelentősége.
