Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Kecskeméti Tibor: A földtani tudománytörténet-írásról
A földtani tudománytörténet-írásról 129 mokban, gyűjteményekben dolgozók publikációinak kéziratai, személyi iratai, naplók, levelek, emlékiratok, személyes tárgyak (érmek, kitüntetések, oklevelek), gyászjelentések, nekrológok, a múzeumok, gyűjtemények működése közben keletkezett iratok: éves beszámoló jelentések, tervek, kiküldetési rendelvények, jelentések, kiállítási forgatókönyvek, katalógusok, kiállítás-vezetők, szóróanyagok, vendégkönyvek bejegyzései, meghívók, képeslapok, gyűjteményi tárgyakról készült postai bélyegek. Fontos források az intézményekkel kapcsolatos sajtóközlemények (havi, heti és napilapok, periodikák közlései), a képalkotó eszközök termékei: fotónegatívok, mikrofilmek, mozgófilmek, diapozitívok, papírképek, elektronikusan rögzített kép- és hanganyag, video-, CD- és DVD-archívumok, hangszalagok. A könyvtárak túlnyomórészt a kódexeket, ősnyomtatványokat, antikvákat és mindmáig terjedően az újabb kiadású nyomtatott könyveket, kisnyomtatványokat gyűjtik, tartják nyilván, rendezik és kezelik. Közöttük tudománytörténeti szempontból is kiemelkedő szerepe van a kutatóintézetek, tudományos társaságok, egyesületek, múzeumok, egyetemek, fő- és középiskolák, megyék, városok, egyházak könyvtárainak. Kiemelkedő közülük az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, az Ország- gyűlési Könyvtár, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, valamint az egyetemek könyvtárai. Utóbbiak között különösen gazdag anyaggal rendelkezik a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára, a Szegedi Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Pécsi Egyetem, a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint a Miskolci Egyetem Könyvtára. Utóbbi őrzi a szakmánk szempontjából jelentős, egykori Selmecbányái Bányászati Akadémia könyvállományát. A városi könyvtárak közül a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat kell kiemelni. Az egyházi könyvtárak közül számunkra főként a katolikus tanító rendek (bencések, ciszterek, ferencesek, premontreiek) gyűjteményei érdekesek, de kiemelkedő értékekkel rendelkezik a debreceni és sárospataki Református Kollégium könyvtára is. A levéltárak olyan tudományos intézmények, melyek természetes és jogi személyek iratait gyűjti, őrzi, feldolgozza és a kutatás számára hozzáférhetővé teszi. A forrásanyag itt a leggazdagabb, s némi túlzással azt mondhatjuk, itt őrzik köztörténelmünket. Az általános levéltárak közül a legfontosabb a Magyar Országos Levéltár (a történészek és levéltárosok által röviden csak MOL-nak nevezett intézmény nem tévesztendő össze a geo-szakmában jól ismert olajipari vállalattal, a MOL-lal!), Budapest Főváros Levéltára, valamint a megyei levéltárak. A szaklevéltárak közül sok, szakmánkat érintő tudománytörténeti forrás található a Központi Statisztikai Hivatal Levéltárában, valamint a Vízügyi Levéltárban. Kiemelkedő fontossága van számunkra a köztestületek levéltárainak. Sok forrást találunk például a Magyar Tudományos Akadémia, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem levéltáraiban. Örvendetes, hogy újabban több, itteni források alapján készített tudománytörténeti publikáció látott napvilágot geológusaink szerzőségében, de ugyanilyen örvendetes, hogy levéltári kutatók is egyre többen választanak geo-témákat feldolgozásra. E téren a legtöbb publikáció foként vízügyi, bányászati, ásványi nyersanyag-kutatási témában született, nagyrészt a Vízügyi Levéltár, valamint a Heves Megyei Levéltár anyagából ottani történészlevéltáros feldolgozása nyomán. Különleges gyűjteményezési intézmények a tudománytörténeti gyűjtemények. Ezek a múzeumi és levéltári gyűjtemények jellemzőit egyaránt mutatják. Általában egy-egy szakma vezető kutatóintézetéhez kötődnek, azok anyagából keletkeztek tudatos gyűjtő
