Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Kecskeméti Tibor: A földtani tudománytörténet-írásról
128 Kecskeméti T. forrásnak. Szakterületünkön két archivált önélet-leírásos, illetve szóbeli történeti sorozat született, s jelent meg nyomtatásban. Az egyik Horn János szervező és szerkesztő munkája nyomán készült, s a geológus, geofizikus, bányász, energetikai és környezetvédői szakterületen működött szakemberek rendkívül tanulságos és történetileg értékelhető önvallomásait tartalmazza 11 kötetben. A másik, Horváth Róbert és Galánfi Csaba által hangszalagra rögzített, majd kötetekké szerkesztett formában a Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (s jogelődje az OKGT) vállalatnál különböző szakterületeken dolgozók szakmai életútját rögzíti. A nyilatkozók közt számos geológus van. Úgy vélem, érdemes lenne a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztályának is létrehoznia egy orális archívumot, gyarapítva a tudománytörténeti kutatásokhoz a hiteles források számát. Alapvető szempont a tudománytörténeti kutatásoknál, hogy a múltbeli eseményeket, forrásokat az adott kor társadalmi, gazdasági, művelődési fejlettségi szintjén szemléljük és értékeljük. Következtetéseinknél mindig a történelmi miliőt, az adott kor fejlettségi viszonyait vegyük figyelembe. Végül hangsúlyoznunk kell: a szaktudomány-történet írásához — miként a történeti áttekintésben is említettük - „ kettős műveltség" szükséges. Tehát földtudományok esetében nem csak geológusnak kell lennie a tudománytörténésznek, hanem egy kicsit történésznek is, rendelkeznie kell a legalapvetőbb történészi ismeretekkel is. 6. (Tudomány)történeti források Forrás (fons — latin; régebben kútfőnek nevezték) minden olyan emlék, írott forrás, íratlan szakmai hagyaték, ami emberi tevékenység során keletkezett és ránk maradt, amely hozzásegít minket a múlt megismeréséhez. A tudománytörténeti források egyik legfontosabb csoportja a tudományos vizsgálatok anyaga. Lényegében e vizsgálatok eredményeinek összességéből jön létre maga a tudomány, amelynek történetét kívánjuk megírni. Ez anyagba tartoznak a kutatás közben született, lejegyzett gondolatok, feljegyzések, vizsgálati és terepi jegyzőkönyvek, gyűjtési naplók, a kutatásokból született publikációk, sőt maga a kutató is az agyában zárt, vagy előadások, szóbeli megnyilvánulások során, netán levélben kifejezett tudásával együtt. Fontos tudománytörténeti dokumentum minden előbbiekhez kötődő eszköz, műszer, tárgy, az előbbiekről készült ábrázolás (kép, fotó, szobor) is. S fontos tudománytörténeti tényező még a kutatási, oktatási, gyűjteményezési (tezaurálási) intézmény, de maga az oktatás és a tudománypolitika is. A gyűjteményezési intézmények között a legfontosabbak a közgyűjtemények: a múzeumok és muzeális gyűjtemények, a könyvtárak, a levéltárak és a tudománytörténeti gyűjtemények. Múzeumok, muzeális gyűjtemények. A múzeumok olyan kulturális intézmények, melyek kiemelkedő értékű, az emberi munka nyomán létrejött tárgyakat, művészeti alkotásokat, valamint természeti tárgyakat gyűjt, őriz, rendez, nyilvántart, tudományosan feldolgoz és a nyilvánosság számára közzétesz. Itt legfontosabbak maguk a gyűjteményi tárgyak. Az ezekhez kapcsolódó leltárkönyvek (inventáriumok), katalógusok, jegyzékek, nyilvántartások, kölcsönzési, vásárlási, adományozási és csereügyletek iratai, múzeumi tárgyak alátétcédulái, terepi és vizsgálati jegyzőkönyvek, évkönyvek, almanachok, adattárak, számítógépes adatbázisok. Amúzeu-
