Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Hágen András - Horváth Dóra - Stromp Márk: Az ipolytarnóci ősemlősök sebessége
106 Hágen A., Horváth D. & Stromp M. Az ipolytarnóci kövesedett fatörzset 1836-ban Kubinyi (1842) fedezte fel, azonban a lábnyomos homokkövet csak 1900-ban találta meg Böckh Hugó Selmecbányái akadémiai tanár és Tuzson János botanikus. Böckh János a Földtani Intézet akkori igazgatója az 1900. évről szóló jelentésében (1902) részletes leírást ad a lábnyomos homokkőről, s megemlékezik az első intézkedésekről. A helyszínen talált ritka lelet megmentése érdekében Böckh a feltáráshoz hívta Szontágh Tamás bányatanácsost és Sedlyár István laboránst. A munkálatokat a száraz nyári időszakban kezdték el. A feltáráson rinocérosz, ősszarvas és madár lábnyomát találták meg. A lábnyomos homokkő újbóli tanulmányozása az 1928. évi budapesti őslénytani kongresszushoz kapcsolódó tanulmányúton történt. Az újabb feltárási és tisztítási munkálatokat Tasnádi Kubacska és Haberl preparátor készítették (1928). A földtani leirást Id. Noszky J. (1929) állította össze a találkozóra kiadott kirándulásvezetőhöz. A találkozón jelen volt Abel is, aki ekkor szerezte meg adatait az ipolytarnóci lenyomatokról, amelyeket később könyvében is megemlít (1935). Az 1928-as nemzetközi találkozó után újabb eredeti példányokat nem szedtek le, csak gipszmásolatokat készítettek, amelyek Ábelhez kerültek Bécsbe. A következő feltárás 1937 júliusában kezdődött Tasnádi Kubacska vezetésével. Ennek során egy 8 m1 2-nyi, nagyrészt orrszarvú lábnyomokat tartalmazó kőzetlapot emeltek ki, amelyet a Nemzeti Múzeumba szállítottak. Ekkor vált ismertté, hogy a homokkőlapok több rétegében találhatóak lábnyomok. Anegyedik ipolytarnóci feltárást a Magyar Állami Földtani Intézet indította, s 1960- ban vette kezdetét Tasnádi Kubacska vezetésével, Szabó O. és Lakatos P. állandó részvételével. A feltáráson új, elsősorban ragadozó és „masztodon” nyomokat fedeztek fel. A 1. ábra. Az ipolytarnóci kutatási terület. Fig. 1. The research area in Ipolytarnóc.
