Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Hágen András - Horváth Dóra - Stromp Márk: Az ipolytarnóci ősemlősök sebessége
Fehér B. (szerk.) (2014): Az ásványok vonzásában. Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére. Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, pp. 105-114. Az ipolytarnóci ősemlősök sebessége Movement speed of the prehistoric mammals of Ipolytarnóc, Hungary HÁGEN András1*, HORVÁTH Dóra2 & STROMP Márk2 1 Újvárosi Általános Iskola, 6500 Baja, Oltványi u. 14. 2 ELTE Biológiai Fizika Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/A. * E-mail: hagenl3@ireemail.hu Abstract Nowadays, much is known on the movement speed of the extant animals by using different instruments, but much less in known on that of the extinct animals. Anatomy and mobility of prehistoric animals are concluded from the explored bone remains and ichnofossils. By the use of biomechanics, the movement speed can also be determined. A lot of ichnofossils have been found in Ipolytarnóc. Ichnofossils of the three most studied herbivores have been used in this study, namely Rhinoceripeda tasnadyi, Megapecoripeda miocaenica, and Pecoripeda hámori, as well as the predator Mustelipeda punctate has also been investigated. Movement speed was calculated on the bases of the foot and stride lengths. Rhinoceripeda tasnadyi was able to move with a speed of 4.29 m/s, while Megapecoripeda miocaenica could reach the speed of 3.01 m/s. In the case of Pecoripeda hámori the value was 4.53 m/s, while in the case of Mustelipeda punctata it was 2.05 m/s. The conclusion on the paleoenvironment and the movement speed of the prehistoric animals is based on the results. Összefoglalás Napjainkban az élőállatok mozgássebességéről - a különböző eszközök felhasználásának köszönhetően - sokat tudunk, azonban a kihalt őslényekről sokkal kevesebbet. A feltárás során talált csontmaradványokból és nyomfosszíliákból következtethetünk az egykoron élt élőlény felépítésére és mozgékonyságára. A biomechanika segítségével pedig választ kaphatunk a mozgási sebességére is. Ipolytamócon számos nyomfosszília került elő. A tanulmány szempontjából a legjobban tanulmányozott három növényevő élőlény: a Rhinoceripeda tasnadyi, a Megapecoripeda miocaenica, a Pecoripeda hámori, valamint a ragadozó Mustelipeda punctata nyomfosszíliáit használtuk fel. A mozgási sebességüket a talphossz, valamint a lépéshossz segítségével számoltuk ki. A kapott eredményből levonhatjuk a következtetést, az itató egykori őskörnyezete és az egykori élőlények mozgássebességét illetően. 1. Bevezetés Akorunkbeli élőlények mozgását nyomon tudjuk követni különböző eszközök segítségével, azonban az őslények mozgását nehezebb megállapítani. Az ősállatok már régen kihaltak, ezért mozgásukat csontmaradványaik és nyomfosszíliák alapján próbálják rekonstruálni, a biomechanika segítségével. A biomechanika által feltárt tényeket összevetjük a feltárás során előkerült fosszilis csontokkal és lábnyomokkal, így kirajzolódik a válasz az ősállatok mozgékonyságáról. Az ipolytarnóci (1. ábra) kiállító teremben őslénytani nyomfosszíliák találhatók. Segítségükkel megbecsülhetjük az egykor élt ősállatok mozgássebességét a mocsaras, lápi környezetben. Napjainkban az ipolytarnóci leletek nagy figyelemnek örvendenek, köszönhetően az elismert dolgozók odafigyelő munkájának.
