Vámosi Katalin: Mazsaroff Miklós 1929-1997 : A természet igézetében (Miskolc, 2010)
Mazsaroff Miklós festményei, valamint rajzai és grafikái
MAZSAROFF MIKLÓS FESTMÉNYEI, VALAMINT RAJZAI ÉS GRAFIKAI Mazsaroff Miklós pályájának kezdete, önmagára találása egybeesik Miskolcra költözésével. Az itteni Képcsarnokban, 1961-ben mutatkozott be a nagyközönség előtt első önálló tárlatával. Ettől az eseménytől számítható munkásságának korai periódusa. A főiskola befejezése után, 1953-tól egészen 1958-ig nem lépett a nyilvánosság elé. Közvetlenül befolyásolta attitűdjét magánéletének válságos periódusa, egzisztenciális gondjai, bulgáriai utazása. Mindemellett művészként sem találta helyét, amelyhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a művészeti élet akkori tekintélyei lírai alkotásaira a szubjektivizmus címkéjét ragasztották. Depolitikus alkata, a feltétel nélküli igazodástól irtózó emberi habitusa inkább választotta ezekben a kritikus években a belső emigrációt, mint a konfrontációt. 1 Ebből az időszakból jelenleg csupán a főiskola utolsó évéből, 1953-ból származó klasszikus csendélete (1953. 1 Csendélet, olaj) és „Bolgár népviselet" című pasztellképe (1958. 1) ismert, amelyet Bulgáriában, egy kis faluban, Topcsiban készített. A bolgár népviseletbe öltözött ülő nőt kézi rokkával, fonás közben ábrázolja, amint egyik kezében a bábot, másikban az orsót tartja. A vertikális szerkesztésű, dekoratív, posztimpresszionista színvilágot idéző kép középpontjában a merengően előre néző, ülő nő kissé jobbra forduló alakja helyezkedik el. A kompozíció a fehér-kék-fekete kontrasztjára, illetve a ruha és a fonal fehér foltjainak átlós játékára épít, amellyel egyben a munkafolyamatra irányítja tekintetünket. Művészetének 1961-től induló, korai periódusa lehetőségek sorát teremtette meg Mazsaroff számára. Ekkor indult intenzív együttműködése a termelőszövetkezetekkel és a Borsodnádasdi Lemezgyárral, amely biztosította megélhetését, műveinek gyarapodását, a sokrétű tapasztalatszerzést és barátságok szövődését. Tasnádi Attila meglátása szerint 'Tasnádi 1989./a. 7. és 15.
