Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
SZABÓ József: A MÚZEUMOK ÚJ KIHÍVÁSA: A MÚZEUMANDRAGÓGIA
86 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA Az általános embernevelés A neveléstudomány kibővített értelmezése messze túlmutat a pedagógián, ezért érdemes egy olyan rendszerben gondolkodni, ami segíti a ma még sokszor külön tárgyalt, egyértelműen be nem sorolt területek beillesztését. A magyar neveléstudományi elmélet egy ilyen rendszer első formáját, az antropagógia felosztását 2 egyre általánosabban átvette, és mára így jutott a neveléstudományi gondolkodás a nézetünk szerint ma is korszerűnek ítélhető neveléstudományi rendszer kidolgozásához. Ennek a folyamatnak a másik oldala, hogy az időközben részekre, szakágakra tagolódó felnőttnevelés, az iskolarendszerű felnőttoktatás, felnőttek szakoktatása, a politikai-közéleti felnőttnevelés, a katonai nevelés, stb. sajátos vonásait is részletesebben elemezték, ezzel teremtve meg az integráló andragógia alapjait. Ugyanezt a folyamatot gazdagítja a felnőttnevelési jelenségek multidiszciplináris elemzése során kialakuló tanulságok általánosítása is. Az első megközelítés az antropagógia tudományát három területre bontotta, és elsődlegesen az életkori sajátosságoknak megfelelő csoportosítást alkalmazott. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez csak egy közelítés. Sokkal inkább arról van szó, hogy a felosztás alapja nem az életkorhoz, hanem az életkorra jellemző, a nevelési és tanulási igények közötti jelentős különbségekből, illetve a hozzá kapcsolódó módszerek eltéréseiből adódik. Ezt figyelembe véve ma már úgy gondoljuk, hogy az elsődlegesen életszakaszhoz kötött felosztást tovább kell bővítenünk. Van ugyanis a társadalomnak egy olyan rétege, ami életkortól függedenúl az eddigi három csoportba nem, vagy csak nehezen illeszthető be. A speciális nevelési igényű csoportok tartoznak ide, akiknek a nevelése, illetve tanulása teljesen eltérő módon valósul meg, mint a másik három csoporté. Meg kell említeni ennek a szükséges integrációnak még egy nagyon lényeges oldalát, be kell illeszteni a rendszerbe minden ember(felnőtt)nevelési folyamat kiegészítő párját, az önnevelést. Mivel az iskolán kívüli nevelés, művelődés problémái nem kerültek részletes kidolgozásra az embernevelés tudományán belül, így egy az antropagógiával párhuzamos átfogó tudományágként a művelődéselmélet alakult ki, még szélesebben értelmezve a kultúraelmélet, amely az iskolán kívüli és utáni művelődés, mint a kultúra önálló területe sajátosságait foglalja össze. Az eddigiek alapján tehát a pedagógia, az andragógia és a gerontagógia, valamint a speciális nevelési igényű rétegek azonos szinten elhelyezkedő, egymással egyenértékű elemek, és ezek szervesen kapcsolódnak az általános emberneveléshez. A továbbiakban a múzeumandragógiát mutatom be részletesebben, de ezzel együtt jelzem, hogy a múzeumoknak foglalkozniuk kell a múzeumgerontagógiával és a speciális nevelési igénnyel rendelkezők bevonásával a múzeumi nevelési folyamatba. A rendszer sémája az 1. ábrán látható. 2 DURKÓ Mátyás 1968.
