Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
KURTA Mihály: MÚZEUMANDRAGÓGIA ÉS MÚZBUMMEDIÁCIÓ. INNOVÁCIÓS TÖREKVÉSEK A MÚZEUMI KULTÚRAKÖZVETÍTÉSBEN
40 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA — egyébként korunkat megelőzve — több kötetben is megjelentek Magyarországon. 54 Az identitás megőrzése és erősítése, annak gyakorlása harmonizálja a más etnikumokkal való együttélést abban az esetben, ha kölcsönösen biztosított a hagyományápolás szabadsága, ha érvényesülnek a kisebbségi jogok lokális, európai és globális értelmezésben egyaránt. A világban, az Európai Unióban, a Magyarországon élő etnikumot hasonló törekvéseiben segíteni kötelességünk, nem élezhetjük ki az ellentéteket az etnikumok engedelmességi kérdéseire. 1972. november 16-án született meg az UNESCO-nak „a világ kulturális és természeti örökségéről" szóló egyezménye, mint a valamilyen módon veszélyeztetett helyzetbe kerülő, kiemelkedő értékek iránti közös felelősség és együttműködés kifejeződése (Világörökség 2006). Ettől fogva az örökség kategória olyan objektumok, objektivációk, jelek jelölésére foglaltatott le, amelyek összekapcsolnak a múlttal, s valami áthagyományozott dolgot reprezentálnak, ami a jelen és a jövő generációknak szól. A figyelemre és védelemre érdemes kulturális örökség fogalmát az UNESCO kiterjeszti a ma és a tegnap valamennyi hiteles kulturális létformájára. Koncepciója nyitott: egyaránt vonatkozik az élő és a múltbeli kultúra minden mozzanatára, az építészeti emlékektől a megfoghatadan, a néprajzi vagy az ipari örökségig, s kiterjed egy nép teljes szellemiségére, ahogyan az értékekben, a tevékenységekben, a munkában, az intézményekben, a műemlékekben és a helyszínekben kifejeződik. Kézzelfogható örökségként mindent elfogad, amit annak tartanak. Szellemi örökségként tartja számon a hagyományos és a népi kultúra összes elemét és minden olyan készséget, amely összekapcsolódik a kultúra anyagi megnyilvánulásaival, mint az eszközök és a környezet. 5 5 A múzeumandragógia az emberiség örökségét, a kulturális örökséget működő rendszerként értelmezi, tehát nemcsak annak védelmét, hanem fenntarthatóságát és hasznosítását is szem előtt tartja. Alapja az etnicitás és identitás témához kapcsolódik. Az „etnicitás" fogalma az USA-ban a hatvanas évek második, a hetvenes évek első felében, az addig egyeduralmú helyzetű „melting pot"-elméletet kiszorító új teória részeként jelent meg. Az „olvasztótégely"-elgondolás ezekben az évtizedekben már nem tudta értelmezni az etnikai identitásukat megtartó kisebbségi csoportok egyesült államokbeli fennmaradását. A „melting pot"-teóriába nem férő sok kivétel ezért kényszerített egy új etnikai/kulturális értelmezési hálót, amelyet „multikulturális diskurzusnak" neveznek. Éppen a bevándorló csoportok vizsgálata miatt ebben az új megközelítésben az egyik fontos elméleti mezővé az identitás vált. Az identitás, amelynek különböző (makro-, mező-, mikro-) szintjei, (etnikai, vallási, kulturális) típusai a multikulturalizmus gondolati körében (annak rugalmas, tág keretei között) nem statikusan (időtlenül), hanem mindennapi változásban, azaz folyamatos alakulásban értelmezhetők. Az új megközelítésben az identitás „működésének" fenntartója az „etnicitás" folyamata. Ebben az összefüggésben az etnicitás 5 4 Az intcrctnikus kapcsolatok kutatási témában az első konferenciát 1984 őszén szervezték a miskolci Herman Ottó Múzeumban, amelynek tanulmányai kötet formájában megjelentek (Kunt ESzabadfalvi J.-Viga Gy. szerk. 1984.); A Miskolci Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem Művelődéstörténeti és Muzcológiai Tanszéke 1995-ben újabb konferenciát szervezett: „Az intcrctnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei" címmel. (Katona J.-Viga Gy. szerk. 1996.). 5 5 IIUSZ Mária 2007. 38-56.
