Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
CSERJÉS Katalin: MÚZEUMPEDAGÓGIA A FELSŐOKTATÁSBAN ÉS A KÖZMŰVELŐDÉSBEN. ANDRAGÓGIAI (ESET)-TANULMÁNYOK
A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 257 5. Betekintés a képzőművészethez kapcsolódó irodalomba. A szakirodalom keresésének és feldolgozásának módszerei, könyvtárazás; a tudományos munka alapelvei, módszertana. 6. Előadás a giccsről. 8 Mi a „művészet"? Mi a „szép" s a „rút"? Szubjektivitás és objektivitás: a határok kijelölésének kísérlete (Spissák Lajos vetítettképes előadása). Közelítés fő témáinkhoz: ROMANIKA (A „harcoló egyház" kora) (XI-XII. sz.) 1. A romantika korának kronológiája; összevetések, párhuzamok az egyes földrajzi területek, társadalmi-gazdasági formációk, birodalmak között. 9 2. A tudomány, az iskolák, 1 0 a vallás helyzete; a „nagy-középkor" művelődéstörténeti képének felvázolása; szerzetesrendek 3. írás és olvasás, a könyv helyzete a középkorban: a kódexekkel való ismerkedés; válogatás az első magyarországi kódexekből; 1 1 magyar nyelvű kódexeinkről; illumináció, miniatúrák, iniciálék; a Biblia illusztrálása 8 Dr. Spissák Lajos: A giccs. A szerző előadását PowerPoint reprezentádóval szemléltette, amelyet ötven, döntő többségében saját, felvételéből állított össze. A giccs egzakt meghatározásával az előadó, miként a szakirodalom is, adós maradt, helyette számos ismérvét, funkcióját és tulajdonságát sorolta fel. Kiemelten foglalkozott a kerti törpe jelenséggel és a nanológia témakörével. Számos példa került elemzésre a képzőművészet, a fotográfia, a zene, az építészet és az irodalom területéről. Az előadás érintette a giccs kapcsolatát a film, a televízió és a bulvár világával is. Közben számos környezetünkben megtűrt, vagy éppen féltő gonddal őrzött, tárgyainkról készült fotó került bemutatásra. Az előadás egyik kicsengése az volt, hogy talán könnyebb körvonalazni azt, hogy mi nem giccs. 9 Ma úgy tartják, a VIII. század végétől a X. század elejéig virágzott Karoling művészet és a X. század Ottéi-kori művészete önálló korszak. E két periódus során következett be az elszakadás az antik építészettől, s azoknak a sajátos formáknak a kialakítása, amelyekhez azután kapcsolódni lehetett. A romantika művészetének időhatárai országonként változnak. Alapvetően a XI-XII. században érvényesült, de későbbi alkotásokkal is találkozunk. Általában a XII. századot tekinthetjük a virágkornak. A stílus valóban termékeny korszaka 1050-1150 közé tehető. Ez a korszak a „harcoló egyház" korszaka, a keresztény Európa már megszületett, de az egyházi és világi hatalmasságok állandó harcot vívtak az egyeduralomért (invesztitúraharc). 1054-ben véglegessé vált az egyházszakadás, ami meghatározta a román stílus földrajzi elterjedését. A normannok dél-itáliai és szicíliai uralma, a Nyugatrómai Birodalom terjeszkedése, a XII. századi keresztes háborúk mind befolyásolták a romantika elterjedését és stíluselemeinek kialakulását, ezért a romantika rendkívül gazdag helyi stílusokban és egyedi formákban. A „román kori művészet" fogalmán 1824-ben Caumont francia művészettörténész, meghonosítója Nyugat-Európa érett középkori művészetet értette. A kifejezés utal az antik-római hagyományok és a betörő „barbárok" tradícióinak összeolvadására, s a törekvésére, hogy az ókori római művészethez kapcsolódjék. (Dr. Bagi Mária összeállítása) 1, 1 A középkori oktatásnak három szintje volt. A tanulás az alapiskolákban kezdődött, melyek a templomok és kolostorok mellett működtek. A tanulás nyelve a latin volt már alapfokon is. A Biblia, a szentek élete, a vallásismeret volt a legfőbb tananyag. Ezt követte az írás, számolás, ének, imádság és természetrajz alapjainak elsajátítása. A középkor kezdetén csak a papi pályára készülők tanulták meg az írást és az olvasást. Az elemi szintű tudás megszerzése után foghattak hozzá a magasabb szintű iskolák elvégzéséhez. Ez az „artes septes liberales", vagyis a „hét szabad művészet" tudományát foglalta magában (trivium; quadrivium). (Vargáné Lugosi Mariann munkájából)
