Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)

GODA Gertrúd: VIZUALITÁS - ÉRTÉKREND - KIÁLLÍTÁS. NEMZETKÖZI MÚZEUMI SZABADISKOLA FELNŐTTEK RÉSZÉRE

227 GODA GERTRUD VIZUALITÁS - ÉRTÉKREND - KIÁLLÍTÁS (NEMZETKÖZI MÚZEUMI SZABADISKOLA FELNŐITEK RÉSZÉRE) Azon muzeológusok közé tartozom, aki elsőként volt múzeumpedagógus a 70-es évek végén, a 80-as évek elején. Művészettörténészként is szinte szenvedélyem az ismeretek átadása, s igyekszem felismerni azt az igényt, ami a mai látogatóban felmerül a múzeummal kapcsolatban. Ilyenkor legkézenfekvőbb megoldás a már rég bevált példák adaptációja. Egykoron sem a „semmiből" indultunk, előttünk jártak a minket múzeumbaráttá nevelő nagy személyiségek, mint Nagy Gyula, Dési József tanár urak Gyöngyösön, a Mátra Múzeum alapításakor a felejthetetlen múzeumi hétfőkkel vag)' a várakhoz vezetett csillagtúráikkal, de megvoltak szinte minden település e téren jó szándékkal munkálkodó lokálpatriótái. Itt Tokajban Pap Miklós, Tenkács Tibor festőművész személyében, hogy e szűkebb régióból, s a képzőművészet területéről ragadjak ki máig erőt sugárzó mintát. Most egy felnőtt alkotói csoportot mutatok be, azt, hogyan született meg egyáltalán, milyen hasznos és örömteli programot találtunk magunknak, s hogyan hasznosítjuk szlovák, lengyel, román barátaink szervezési és művészeti tapasztalatait. Ha múzeumandragógiai szakzsargonnal akarnám illetni, azt mondanám: felnőtt tehetségek továbbgondozására és önképzésére alakultunk. (Mondhatom így, mert én is rendes tagja vagyok a csoportnak.) A társaság magját egy ismeretségi kör (Miskolcon működő rajztanárok), egykori diáktársak, majd munkatársak alkotják. Az életkor így egészen tág, az otthon lévő fiatal, huszonéves mamák, az aktívan dolgozók és nyugdíjasok alkotják, akik „elvesztették" azt az összetartó egyéniséget Seres János festőművész, főiskolai docens személyében, akinek nem volt szüksége hivatalos formára, mégis képes volt az együvé tartozás érzetét fenntartani a régió rajzosai között. Halála után éreztünk egy hiátust, s kerestünk olyan, már működő csoportot, ahova tartozónak érezhetjük magunkat. írásban — kis alkotmányként — megfogalmaztuk a magunk számára elgondolásunkat, azt, hogy a legendás professzor szellemi hagyatékát kívánjuk tovább adni, amikor a vizuális érték megőrzéséhez, alkotások létrehozatalához és a rajz tanításának módszertani eszmecseréjéhez teremtünk fórumot. (Itt jegyzem meg, egyik legfőbb törekvésünk, korunk giccsre hajló tendenciáit távol tartani a csoport tagjaitól szókimondó korrektúráinkkal, bírálatainkkal.) A tájékoztató értesítésünkbe, amivel meghívtuk leendő tagjainkat a Regionális Múzeumbaráti Kör Alapítványba belefogalmazódott a tagdíj vállalása (1200 Ft) mellett az is, hogy „... jóindulatot, őszinteséget, és baráti összetartozás érzését kívánjuk kialakítani és megőrizti. "Eleve a torzsalkodást, a primitív rivalizálást, az oktalan intrikákat, háborúsdikat kívántuk ezzel megelőzni. (Megjegyzem, e belépési nyilatkozat