Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
FOGHTŰY Krisztina: MÚZEUMPEDAGÓGIAI KÉPZÉS A FELSŐOKTATÁSBAN
216 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA A válaszadó hallgatók csaknem fele, 48% a fővárosban él és/vagy dolgozik, 17%-uk nagyvárosi, közel egyharmaduk kisvárosi vagy falusi pedagógus. Alapvégzettségüket tekintve többségben vannak köztük a tanítók és az általános iskolai tanárok (összesen a minta fele), 22%-uk középiskolai tanár, a többiek népművelői, óvodapedagógusi vagy muzeológusi diplomával is rendelkeznek. Az egyéb végzettségek között szerepel drámapedagógus, idegenvezető, szociálpedagógus, mérnöktanár, gyógypedagógus, felnőttképzési és közművelődési menedzser, távközlési üzemmérnök, könyvtáros, karvezetés szakos zenetanár, művelődésszervező is. Meg kell jegyezni, hogy ezek egy része az alap — pedagógusi — diploma mellett megszerzett végzettség. A képzésben résztvevők tehát lefedik a közoktatás valamennyi színterét, és emellett nyitottak a pedagógiai tevékenység egyéb formái, társtudományai irányába is. A mintában közel azonos arányban vannak az 5 évnél kevesebb ideje tanítók vagy pedagógusi tapasztalattal egyáltalán nem rendelkezők és a gyakorlottabbak. Ez az adat azonban nem vonatkoztatható a teljes populációra, hiszen a kitöltők 40%-a frissen végzett múzeumpedagógus, közülük 45%-nak nincs semmilyen pedagógiai gyakorlata, és csupán 25%-uk rendelkezik 5—15 év közötti tapasztalattal. A kutatás eredményei (Bárd Edit értékelése alapján) A képzés értékelése, hatékonysága A képzés során alkalmazott oktatási formákat a hallgatóknak hasznosság szerint, 1—7-ig terjedő skálán kellett értékelniük, ahol a magasabb érték nagyobb hasznosságot jelölt. A válaszok alapján a képzés ebből a szempontból viszonylag egyenletes színvonalat mutat, egyedül az előadásokra kapott érték kiugróan alacsony, mindössze 4,82. Mivel itt több előadó, különböző témájú és — valószínűleg változó színvonalú — előadásáról van szó, a képzés fejlesztése érdekében érdemes lenne bevezetni a félév végi hallgatói értékelést, így az egyes oktatók, előadók egyéni pontozásával árnyaltabb képet kaphatunk. A többi, gyakorlati képzési forma (műhelymunka, tárlatvezetés, gyakorlati módszertani bemutató, speciálkollégiumok, művészeti alkotótábor) hasznossága 5,5 és 6,2 között mozog, ami igen jó eredmény. A leghasznosabbnak a speciálkollégiumokat tartották a hallgatók. A gyakorlati foglalkozások, múzeumlátogatások fontosságát a képzés bővítésére vonatkozó kérdésre adott válaszok is megerősítik. A legtöbben a több gyakorlattal való kiegészítést, ezen belül több mikrotanítást (építő jellegű kritikával), és még több vezetett múzeumlátogatást javasolnak, ez utóbbi esetében a vidéki és a szomszédos országok múzeumaiba tett látogatásokat is. Emellett többen a képzés tematikai bővítésére tettek javaslatot: a felnőttképzés a múzeumokban, a művészetpszichológia, a pedagógiai alapok, a múzeumi szakmák megismerése, a múzeum és közművelődés jogi szabályozása szerepel a felvetett témák között. A Mit hagynál el? kérdésre a bővítési javaslatoknál lényegesen kevesebb megjegyzés érkezett. Ezek többségében visszaigazolják a skálás értékelés eredményét, az előadások tematikájával kapcsolatban fogalmaztak meg kritikát, illetve arra hívták fel a figyelmet, hogy a képzőművészet túlsúlyban van az egyéb múzeumi ágak hátrányára.
