Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)

KRISTON Vízi József: MEGÉRTÜK, - DE MEG IS ÉRTETTÜK? MÚZEUMI TÖRTÉNÉSEK „FELNŐTT" MÓDRA

118 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA 2. Szakmai és személyes életem úgy hozta, hogy 2008 elejétől egy (Pásztor Andrea sorait idézve): „sajátos és izgalmas múzeumcsináló felnőtt közösség" tagjaként dolgozhatok, s egyúttal nagy felelősséggel is: a mindennapok mellett meghatározhatom annak újabb és minőségi irányultságát.

1 A most negyed évszázados múltra visszatekintő Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület néven társult civil szervezet csaknem 10 éve kemény fába vágta a fejszéjét: a három megye határán, a DélDunántúl szívében lévő kisvárosba hosszú ideje gyarapodó vegyes szakmai gyűjteményének állandó és önálló bemutató helyet szerezni, majd saját kézbe venni a muzeális intézmény működtetését tárgyi, anyagi és személyi vonatkozásban egyaránt.

2 Nem részletezve a legújabb kori „múzeum-gründolás" stációit, elmondható: 2003 szeptemberétől, majd a szakmai főhatóság által is megerősítve Dombóváron Helytörténeti Múzeum jött létre, amely a városi önkormányzat és az egyesület között kötött közérdekű és szakmai feladatvállalás keretében működik. Ennek történetét természetesen itt és most nincs hely és idő bemutatni,

3 — s ez, mint önálló téma, másik szekció(k) körébe is tartozik. Amiről itteni berkekben röviden szólhatok: e „múzeumcsináló felnőtt közösség" tagjainak szerepváltozása: az intézményesült civil munka után most már használók, program-fogyasztók és alakítók is lettek. így a múzeum és vezetője (s a lassan gyarapodó munkatársi létszámmal) új és kettős viszonyba került a helyi és a kistérségi gyűjtők, adományozók, illetve támogatók, működtetők tagolt érdeklődésű és tevékenységi körű csoportjaival. E kis csoportok hangadói részéről jó néhányszor még erőteljesen fogalmazódik meg (az egyébiránt valahol teljesen indokolt) „tulajdonosi tudat", amelyet kellő disztinkcióval méltányolni és lehetőleg óvatosan kezelni kell. (Elvégre felnőttekkel van dolgunk!) Miközben a muzeológusi szakmaiságot — amelynek létét eddig hiányolták maguk is — örömmel nyugtázzák, sőt, adott helyzetben büszkélkednek avval (van nekünk múzeumvezetőnk, muzeológusunk, etc.). Miközben kísérlet történik arra is, hogy néhányan — persze lelkesültségtől vezérelve — a lehetségesnél és indokoltnál jobban próbálják befolyásolni a múzeumi és múzeumhoz kapcsolódó programokat, tervszerű irányvonalat. (Milyen jó szelep is erre a Múzeumok Majálisa vagy a Múzeumok Éjszakája!) 3. Mások viszont kihasználják a múzeumi státusz komoly adottságait, élnek a közös programalakítás tervszerű lépéseivel. Ilyen például az a tevékenység, amely „Múzeumi Hímes Kezek Kör" elnevezéssel immár második éve fut: két helyi hímzőkör tíz-tizenkét aktív tagja (az ádagéletkor 55 és fél év) kéthetente csütörtök délutánonként a múzeum néprajzi-közkincs szobájában jön össze, s maguk programja szerint tevékenykednek. Gondozzák a gyűjtemény és a kiállítás textíliáit, emellett pedig saját örömükre, további okulásukra és nem tagadva: az otthoni kiegészítő tevékenység lehetőségére is gondolva dolgoznak, alkotnak újat vagy újravarrnak, „mert mindig van mit babrálni". Baráti és saját, csak magukra tartozó emlékünnepeiket is többnyire 1 PÁSZTOR Andrea 2008. 24-25. 2 Dr. SZŐKE Sándornc 1999. 3 Lásd ehhez részletesebben: SZŐKE Sándornc 2004.; SZŐKE Sándor 2006.; KRISTON VÍZI József 2008b 82.