Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Négy „történet"

Eriggy pokorravaló mondok, maj még pészt is adok, hor rosszaságot tanújj. De hijába már ha nem adok neki, hát eüopja osz megiccsak elmegy, hogy at tűz égesse meg. Osztan Uram Jézus csak nem kap má oda kend is vél léttyke. Jaj nénémasszony, dehogy kapok, dehogy. Nemis láttam még én soha életembe, de reggel az asszonyok miséjin kiatta ap pap, hogy máma Krisztus Jézus kínszenvedési lessz a muziba, születésim egész a membemenetelyig, osz nézze me mindenki, akki csak tehetyi. Hát mondok má eszt én is mennézem, ugyanminő lehet. Üsse láttam mé. Hát rászántam má asztat a húsz garajcárt. De méccsudát nemlátott nénémasszo. Hát beszékye má el no mit látott, hogy okosoggyunn má mink is ecs cseppet. Mer én oda nem mennék, ha nekem annak is aszt a muzit. Ördögi mesterség a. Ember nem csináhat oUyat. — Hogy vóna má az ördög mesterkedési, mikor Krisztus Jézust mutatta elevenen. Éppen mintha ak képen láttam vóna, oüyan vót, szekd meg alázatos. Jaj mémmost is úgy előttem van, mintha mosds látnám. — Osz járkát-e csakúgy, mer Andris aszonta, hogy újjárkának az emberek, mint az élők. Aszongyák, hogy valami embert őtöztetnek fel Jézusnak, oszt asztat leveszi a levevős. De aszt nem torn, hogy hottud járkányi. — Hát asztat má énse torn, de nem lehet oUyan szépen felőtöznyi. Epen oUyan vót a mint a Jézus a képen. Uüáttam, mintha ottvótam vóna, mikor a zsidókat kizeverte at templombú. Ozs zsibogtak tuggya esz szépnattemplomba, hát eccer csak gyön ám aj Jézus. Láccott még az is egész szépen, hon nagyoh haragos vót ak képi. Les les köröskörü, hát eccer csak felkap ám en nagy vastag kötelet, osz puff, paff, clkezte vernyi azs zsidókot, felboríngatta az székiket, meg aüádákot. Csak úr rohant ki at templomajtón a sok bkka mecs cskke, malac, meg as sok szép galamb csakur rebdesett a fejik felett. Éppen mint nákunk ab baromvásárba. — Ne beszéUyék már. Osz láccott? — Láccott hát. — Ejnye, ükyek mé le ecs cseppet no, osz beszéUyék má, hogy hakgassuk. Júdást látta je kend? — Jaj, ne is hozza eszembe, mém most is megihedek, ha rágondolok. - Csúnya vót ugye? — Bizony a. Tuggya olyan göndör fekete haja vót, meg ab baúsza, szakákajis fekete. Asz szemivel mindég úkesett körű, mintha valakit ölt vóna. Osz mikor az utóssó vacsorán kérdeszték at tanítványok, hogy ki árújajel a Jézust, hát ő mecs csak belemártott ed darab kenyeret am mártásba, osz Júdásnak atta oda. — De dcrága jó ember lehetett. — Hát mikor oszt ott imátkozott a gecemányi kerbe, ott térgyepeit as sitétbe osz csakúgy csurgott lefele rúka av véress verejték. At tanítványok mecs csak ott aluttak meUette. Eccercsak gyött as sok vaskalapos katona, oszt vékek meg Júdás. Hát odament aj Jézusho osz csak meccsókolta. Akkor osz meffokták mingyá osz mekkötözték. - Jaj az istennéküvalók! — Asztán osz Júdás is mebbánta má, amit tett. Atta vóna má ap pészt is mindenkinek, a papok fejedelminek is, de azok csak asz szemibe nevettek. Adhadd má, bolond, mondták, mikor elárultad aszt aj jó embert, úgyiscsak pokorra megy má ette lelked. Hát eccer csak