Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Levél a harctérről

lan orosz utat figyelem a gépkocsi első üléséről, bele ne fordítson valami szakadékba a fáradt vezető. Aztán fáradtan megadom magam a sors rendeltetésének felfelé nézek a végtelen orosz égre. Soha ennyi csillagot az égen! A végtelen kozmoszban itt élünk, mozgunk és lélegzünk csöndben, a porszem bilkomodrészei egy porszem csikagzaton. És mégis, Valaki ránk néz. A feleségemre gondolok otthon, szöszke kislányomra, kis pufók fiarnra. Ezer asszony és ezer és ezer gyermek él otthon és alussza nyugtalan álmát férje, apja után. Es valamennyke ugyanez a Szem néz ott túl a Göncöl-szekéren, a Sarkcsillag felől. És holnap ott lesz majd Szent István ünnepe. Magyar gyászt hoz és mégis nagy magyar ünnep... (Borsod, 1942. szeptember 5. 1—2.)