Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Nemzeti öntudat a nevelésben

parasztdalt lenéztük és majdnem veszni engedtük. Es mégis, itt a legkisebb a baj. Népdalkincsünket hivatott kezek az utolsó piüanatban megmentették s az ebből táplálkozó nagy magyar zeneköltők az újfajta tiszta magyar zenét az egész vüágon ismertté tették, művészi értékben pedig szinte metafizikai magasságokba emelték. Nem hiányoznak a népszerűsítők sem s az Éneklő Ifjúság mozgalma ma már országszerte ép ott vetegeti a magvakat, ahol a tavaszi televényben leginkább kicskázhatnak. Nemzeti öntudatunk utolsó, de nem legkevésbbé fontos jegye bizonyos erős erkölcsi színezet, mely a magánéletben épúgy megnyilatkozik, mint háborúinkban vagy poktikánkban. Ugyanaz a jelenség ez, mely másoldakól forrása volt bizonyos magyar hibáknak is, hiszékenységünknck, poktikai naivságunknak, ún. nemes, de alapjában oktalan lovagiasságunknak. Természetes, hogy erkölcsi alapok nélkül nem épülhet fel áüam, bizonyság erre Csehszlovákia sorsa. Mégis sok európai nemzet (nagyhatalmak is) hajlandók önös érdekeket az erkölcsi szempontok elé helyezni, a viszonyt a kettő között megfordítani. Mindnyájan érezzük, hogy a magyar erre képtelen lenne és sohasem tudna olyat követelni, amihez neki isten-, természet- vagy történelemadta joga nincs. Ez egyik legélesebb megkülönböztető vonása nemzeti arcunknak. És ha erre megfelelő gyakorlati érzékkel fogjuk tudni felépíteni a reáks magyar jövőt, akkor nemzeti arcunk legértékesebb vonása is lesz, hiszen az erkölcsi törvényekre épül a történelem is. PiUanatnyi sikereket lehet építeni hazugságra is, de történelem csak az erkölcsi törvényekre építhető. Ezek a jegyek alkotják vázlatos összeállítás szerint a magyar nemzeti öntudat tartalmát. Bkáló megjegyzéseinkből önként adódik: hol van a nevelésnek fejleszteni-, pótolnivalója, hol kek bizonyos tulajdonságokat könyörtelenül elnyomnia. Legfontosabb azonban, hogy a tanár nemzeti öntudata legyen biztos, jól megalapozott, alaposan átvizsgált, s ez az erős nemzeti öntudat lelkesítse át munkájának minden részletét, szakmára való tekintet nélkül. A tanár lelki magatartása szinte egymagában is eldöntheti a kérdést, annak a példának az erejénél fogva, mekyel ákandóan a növendék előtt ák és él. (A Mezőkövesdi Királyi Katolikus Szent László Gimnázium Évkönyve, 1938-39, Miskolc, 1939. 3-12.)