Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)

diák, majd a tantestületi kartárs Lukács Gáspár megemlékezik ez első igazgató negyedszázados működéséről, melynek eredményeképpen Mezőkövesden kétszer annyi volt a szegény tanulók aránya (33%) mint országos adagban, és akg volt teljes tandíjat fizető diák. Az országos oktatásügy kérdéskörébe tartozik a tanítóképzésünk reformjához kapcsolódó cikk is a Magyar Kultúrában (1938), melyben a régi tanítóképző intézet és az elvont, elméleti kányú gimnázium kelyett a gyakorlatias kceumot ajánlja. A tágabban értelmezett oktatásügyet, az iskolán kívük, azon belül a „rádiós népművelést' érinti Kikán Zoltán műve, melyről Lukács Gáspár ismertetést közöl a Diáriumban. Minthogy az egész rádióműsor népművelés, szorongva gondol arra, müyen veszélyeket rejthet magában a rádió sugározta műsor meg nem értése vagy fékeértése. Pedagógiai kérdésekkel foglalkozik Ambrus Béla nagy elméleti, szakmai felkészültséggel megkt, saját kiadásban megjelent munkája az önneveléstől, melyet ugyancsak ismertetett Lukács Gáspár. Iskolai vonatkozásai miatt megemktkető még Táczi Szabó Győző úttörő munkájáról, az egy vidéki gimnázium társadalomrajzától kt ismertetése is. A pedagógiai vonatkozású kodalom körébe sorolhatók Lukács Gáspárnak azok az kásái — a kiadvány jeUegénél fogva is —, amelyek a magyar zeneoktatók „Énekszó)

7 című folyókatában, a hangjegyes ének és zenepedagógiai füzetek sorozatában jelentek meg a korszak legjelesebb zenemdós szerzőinek (Szabolcsi Bence, Rajeczky Benjamin, Molnár Antal és mások) munkáinak társaságában. Lukács Gáspár cikkei azonban [Daliás idők [1941], „A »mellektantargy« és a többiek" [1942], Egy Háry-előadás tanulságai [1947]) nem zenetudományi tanulmányok, hanem — közveden, személyes élményekre, tapasztalatokra támaszkodva — inkább arról szólnak, müyen nehézségekkel kekett megküzdenie azért, hogy Mezőkövesden az iskolai ünnepélyek műsorának nélkülözheteden részévé váljanak az énekszámok, és végül a Háry János-előadások olyan szép sikert érjenek el. Külön említést érdemel az 1944. novemberben megjelent kás egy megkapó élményéről „Vádés védbeszjd' címmel, amely végül is — a Szovjetunió eüeni háború nyüas uralom alatti utolsó szakaszában bátor kiáüás volt az oroszországi népi szeUemiség mekett. Szálláshelyén kedvtelésből ősi kozák nótákat dúdolgatott, mke háziasszonya sírva berontott a szobába, s utána az egész család. Lekerült a szegről a gitár, és kiosztották a szólamokat. Ezzel szemben nálunk annyian furcsának, idegenszerűnek, szokadannak, Kodály és Bartók különszámának tartják saját zenéjüket. Megákapítása szerint „a magyar zene az egész magyar szekemi életnek mintegy a »filozófiája«, amely mindent megmutat, és mindent elárul". Lukács Gáspár tanár, tüzér hadnagy ugyancsak oroszországi katonai szolgálat alatti élményekői számol be a mezőkövesdi apátplébános szerkesztésében megjelent Borsod című hetilapban „Eevél a frontról' cknmel. Közérdeklődésre