Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)

évfordulója alkalmából született regénye arra igyekszik rámutatni, hogy a költő a zsidóság pártján áUt. A nagyobbrészt prózai művekről közölt könyvismertetéseken kívül, a 20. századi magyar lka kiemelkedő alakja, József Attila „Medvetánc" című válogatott versgyűjteményéről kott kritikájában Lukács Gáspár tehetségesnek tartja a költőt, de hangját olykor disszonánsnak, sőt helyenként ízléstelennek vék. A népies kodalom szélső jobb oldalára sodródott, alkokokstává lett Sértő Kálmánnak, a nyomorban élő nép hangját megszólaltató, paraszti származású költőnek a verseit is („Gyászjelentés") jónak tartja. A tehetséges verskók közé sorolja a délvidéki Tárczay Gizellát, aki Zágrábban kiadott német és horvát költeményei után magyar nyelvű verskötetét („Lemondott egy fejedelem") nagyobbrészt édesanyja emlékének szentek, szerelmi és kredenta versei mellett. A református falusi tanító, Tanka János kötetének („Szirmok lépcsője") hangulatos verseit olykor színtelennek tartja. Eléggé kritikus hangú ismertetéseket közöl még jó néhány verskötetről, melyek szerzői (Hertelendyné Varga Irma, Várkonyi László, Tóth Endre stb.) a Magyar Irodalmi Lexikonban sem szerepelnek. „A magyar puszta boldogtalan fiának", a Magyarországon született német költő, Nikolaus Lenaunak egész költészetét átfogó gyűjteményt (Havas István válogatásában és fordításában) melankókájával és pesszimizmusával olykor egészen magyarnak érzi és a magyar költészet integráns részének tartja Lukács Gáspár. Goethe és az utána következő német költőktől fordított versekkel jelentkezett az erdélyi származású Bardócz Árpád saját versei és japán, román műfordításai után. Nagy eksmeréssel szól Agner Lajos ,,100 kínai veri' című kötetéről, amely a több évezredes kínai költészetből kétezer évet fog át, a kínai költészetet és műformáit bemutató szöveg kíséretében. Ezek a recenziók már átvezetnek a külföldi prózai szerzők művekői készült ismertetésekhez. A nemzetközi hkű német Hans Fallada, a kispolgárság kójának sok részvéttel, kissé naturaksta stílusban megkt új regényét („Farkas a farkasok közt") a korábbiaknál (pl. „Mi lesz pe

^ emberke?") is sikeresebbnek tartja. A nagyobbrészt regényes életrajzai révén Magyarországon is népszerű André Maurois munkája arról a „gondolatolvasó gép"-ről szól, amely az ember gondolatait hanglemezre tudja vinni. A francia költő és drámakó Paul Géraldynak — akinek „Te meg én" című verskötete (Kosztolányi Dezső fordításában) Magyarországon is sikert aratott — azt a moraksta hangvételű regényét (Prélude) ismertette 1941-ben, melyben egy fiatalember házasságkötés előtt meg akarja ismerni a szerelmet. A két káború között divatossá vált orvosregények sorában („Kéztábla a kapu alatt', „Egy orvos bejárja a világot', „Gyógyító kés" stb.) Harold Dearden könyve, segítő ké^) egy orvos önarcképe, melynek központjában azonban nem az orvos, hanem az ember áU. S. J. Aldrich szerelmi regénye, ,^4 múlt dald' az Ujvkág meghódításának és civikzálásának a korsza-