Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)
Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)
magyar irodalmi köztudatból.) A parasztdrámát Gárdonyi Géza és Móricz Zsigmond munkái (Bor, Sári bíró) képviselik nála, és a vizsgált közel száz év legjeUemzőbb, legértékesebb alkotásainak Molnár Ferenc darabjait tartja. Lukács Gáspárnak a magyar társadalmi dráma fejlődéséhez hasonló részletességű, nagyobb kodalomtörténed munkája nem ismeretes, de vannak rövidebb közleményei kodalomtörténed művekről. Elsőként emktendő a neves kodalomtörténész Riedl Frigyesnek, Gyulai Pál tanszéki utódjának a magyar dráma történetéről tartott egyetemi előadásai alapján, halála után két évtizeddel kiadott kétkötetes mű ismertetése, melynek tárgyához kapcsolódik Lukács Gáspár bölcsészdoktori értekezése is. Ismertette Alszeghy Zsolt egyetemi tanár, a két háború közötti középiskolai kodalmi tankönyvek egyik (katokkus szekemiségű) szerzőjének a művét a 18. század magyar lírai költészetéről. Általa recenzált mű volt még a Bóka László kodalomtörténész öszszeálktásában, Babits Mihály előszavával megjelent 1t Magyar nemzeti lant" című kötet, amely a Szent Lászlóról szóló középkori énektől Illyés Gyuláig és Szabó Lőnncig mutatja be a hazafias költészetet, mint sűrített magyar történetet. iy A magyar irodalom pantheonjd' című munka pedig — a Nyugat első nemzedékéhez tartozó Laczkó Géza bevezető tanulmányával — Tinódi Lantos Sebestyéntől József Attiláig 48 magyar író arcképét nyújtja rövid életrajzzal és nemzetközi összehasonktásokkal. A sokoldalú nyelvész akadémikus, Bárczi Gézának a magyar nyelv francia jövevényszavakéi közérthető stílusban kt nyelvtörténeti munkája művelődéstörténeti vonatkozásai révén európai színtérre viszi az olvasót. Ismertette Lukács Gáspár 1935-ben Babits Mihály nagyszabású, szubjektív jeUegű európai irodalomtörténetét is: milyen hatást gyakorolt rá, mi maradt meg a költőben az európai irodalomból, mellőzve a még élő kortársakat. A katolikus irodalom problematikája Lukács Gáspár magyar kodalomtörténed monográfiája után túlnyomórészt a kortárs magyar és külföldi kodalom jelenségeivel foglalkozott: irodalomkritikai tanulmányokat, könyvismertetéseket írt. Elsőként emktendő a katolikus és vallásos szekemiségű kodalom problematikája. Kiemelkedik ezek közül a 20. századi világkodalom egyik jelentős alakját, Francois Mauriacot és munkásságát az 1930-as évek derekáig bemutató tanulmánya a színvonalas katolikus folyókatban, a Vigíkában. Ez a terjedelmes írás Magyarországon az elsők között méltatja a nálunk is népszerű olvasott francia katolikus regényírót és pubkeistát, akivel azonban inkább csak a Nobel-díj 1952. évi odaítélése után kezdtek fogkdkozni az kodalomkritikusok és esztéták. Az 1947-ben Nobel-díjjal is kitüntetett André Gide tanítványának tartott Mauriacot összeveti a materiaksta Zolával és a szkeptikus Anatole France-szal
