Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)

szolgálatot kellett teljesítenie. Az első bécsi döntés után sor került a Felvidék nagyobbrészt magyarlakta részei, majd a kárpátaljai régió visszaszerzésére. Az 1940. évi, második bécsi döntés eredményeként megnagyobbodott az ország Eszak-ErdéUyel, 1941. áprilisban pedig a délvidéki vajdasági területekre vonult be a magyar hadsereg, s annak tartalékos katonadsztje, Lukács Gáspár — amint erről a felvidéki, erdélyi és délvidéki emlékérme és emléklapja tanúskodik. Az 1942. június 9-én kezdődött katonai szolgálat, a Szovjetunió eUeni háborúban való részvétele volt a leghosszabb tartamú és legveszélyesebb, de az 1943. januári doni szovjet áttörés után sikerült a vezetésére bízott katonatársaival együtt hazatérnie. Erről az időszakról is maradt fenn nyomtatásban megjelent írása a helybek, Borsod című hetilapban. 1944. november elején Mezőkövesd nagyközség két szakasz leventéből ákó nemzetőr csapat vezetését bízta Lukács Gáspárra, aki a teljesen kilátástalan helyzetben hazaküldte a leventéket, s így megmentett mintegy 100 matyó fiatalt az elhurcolástól. Néhány nap múlva, november 11-én a szovjet csapatok eUenáUás nélkül elfoglalhatták a 20 ezres lélekszámú matyó „fővárost". E bátor intézkedés után jobbnak látta, ha maga is ekejtőzik egy rövid időre, hogy mentesüljön a nyilas uralom esedeges retorziójától, majd pedig a szovjet megszáUás után az elhurcolástól „malenkij robot"-ra. A rejtőzködés ideje alatt felesége 3 és 6 éves kisgyermekével együtt a helybek többgyermekes gyógyszerész család, Pesti József lakásában húzódott meg. Az 1945 utáni évtizedek 1944. november végén már megindult a tanítás a gimnáziumban, és folytatódott a fokozódó nehézségek eUenére, miközben az épület hónapokon át laktanyául szolgált. Hamarosan bevezették az orosz nyelv tanítását. Az orosz fronton szerzett ismereteire (is) támaszkodva, Lukács Gáspár 1945. ápriksától vállalkozott ennek oktatására. A tanév végén, 1945. júniusban előadást tartott a járási pedagógusok átképző tanfolyamán a demokratikus kodalomszemléletről, az anyanyelv- és irodalomtanítás jelentőségéről az új oktatásban. A miskolci tankerületi főigazgatóság az 1946/47-es tanévtől tanulmányi felügyelőnek nevezi ki. Rajta kívül az intézet magyar-német szakos igazgatója (Papp Zoltán), a történelemföldrajz és a természetrajz—földrajz szakos, valamint a testnevelő tanára (Vinkovics Sándor, Répászky Tivadar és Schumy Géza) kapta még meg a tantestületből ezt a szakmai eksmerést. Irodalomkritikai és esszéírói tevékenysége abbamaradt, mert publikációs fórumainak többsége fokozatosan megszűnt. A tanításon kívül Lukács Gáspár elsősorban az énekkarral foglalkozott. A korábbi 80—90 főről 50 főre csökkent létszámú kórus az 1947/48-as tanévben első lett a járási versenyen, és bekerült a megyei döntőbe. A következő