Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)

Vezényli a% énekkart A zenei dalbetétekkel összekapcsolt nyelvtanítás pozitív hatása bizonyára fokozottan érvényesült 1945 után az orosz nyelv tanításában, mellyel szemben köztudomásúan általános volt az ellenérzés, és nagyon alacsony hatásfokú volt a tanítás, de talán megmaradt valami a nyelvből az orosz dalszövegek révén. A gimnáziumi énekkar vezetésén kívül 1938-tól évenként megszervezte a mezőkövesdi iskolák dalos ünnepélyét egyházi és világi kórusszámokkal, népdalfeldolgozásokkal. Eleinte le keUett tagadni Kodály (a „vadember") szerzőségét. Figyelembe véve a Kodály és Bartók munkásságával szemben olykor megnyilvánuló ellenérzést, feldolgozásaik névtelenül belopva kerültek be olykor a műsorba. Előfordult egy iskolai hangverseny előtt az is, hogy az iskolák felügyeletét gyakorló egyházi személy jóakaratúan figyelmeztette Lukács Gáspárt, hogy erkölcsi szempontból nem egészen kifogástalan dalokat énekeltet. Ezért „babám" helyett ,,rózsám"-at énekeltek, az a dal pedig, ahol a „szerető" szó szerepelt a szövegben, kimaradt a műsorból — amint ezt Lukács Gáspár írja az Énekszó egyik 1941. évi füzetében. Különösen jelentős volt az 1940. június 2-án tartott dalos ünnep, amikor az országos hírű zeneszerző és karmester, Bárdos Lajos zeneakadémiai tanár vezényelte az öszszes kart. Más területeken is részt vett Lukács Gáspár a helybek közéletben. 1937ben ő tartotta az ünnepi beszédet a nagyközség március 15-i ünnepségén, hasonlóan október 6-án az iskolák országzászló előtti tisztelgése alkalmából.