Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)

1943 októberi gyűlésen előadás hangzott el többek között a középosztály szerepéről a demokráciában, a demokratikus nevelésről, a szociáks kérdésekről a mezőgazdaságban, a falusi kisiparosokról és kiskereskedőkről, valamint a magyar szociaksta líráról. Mindezekre reagálva a helybek plébánia szóvá is tette, hogy „az önképzőkörben földet osztanak". A szavalókörön és önképzőkörön kívül vezetője volt Lukács Gáspár az énekkarnak is. 1937 ápriksában elhunyt az országos hírű mezőkövesdi főkántor, Gaál István, aki az általa a század elején alapított matyó dalárda mellett kezdettől fogva vezette a gimnáziumi énekkart is. Táviratilag hazarendelték Lukács Gáspárt a menyasszonyánál tett látogatásról, hogy a temetésen vezényelje az énekkart. Az akg 30 éves irodalom- és nyelvtanár vállalta Gaál István munkájának folytatását a gimnáziumi énekkar vezetésében — minden zenei előképzettség nélkül. Mindössze annyi volt életében az előzmény, hogy végigénekelte mind a négy szólamot diákkorában, majd a későbbiekben olykor vezényelte a szavalókórust. Az első, szinte drámai hatású zenei élmény egyetemi hallgató korában érte — amint erre 1947-ben, 18 évvel később érzékletes írói stílusban visszaemlékezik az Énekszó című időszaki kiadványban. Bölcsészhallgatói ingyenjeggyel bejutott az operaház Háry János előadására. Mint írta, a nyitány első akkordja, az első egyszerű dal után elszorult a torka, és furcsa borzongással vette észre, hogy a lelke mélyén meghúzódó titkos, addig ismeretien hangszer egyszerre minden húrjával, telten és mély rezonanciával zengeni kezd, mert „erre a hangszerre van hangolva". Nem volt ez a zene „furcsa", „idegenszerű", nem volt „diszharmonikus", sem túlságosan „modern", amint azt a korabek zenei közvélemény egy része hangoztatta. Alktja, hogy azonnal megértette, „mint még soha semmit ilyen könnyen és teljesen". MegemHti, hogy „valóságos zenei sokkot" kapott. Ennek a későbbiekben folyton nyomon kísérő Háry-élménynek a hatása alatt érzett belső késztetést, hogy elvállalja a gimnáziumi énekkar vezetését. Három főtárgy mellett egy melléktárgyat, az énekkel való foglalkozást. Ez a merész vállalkozása további pedagógiai pályafutását is meghatározta, több évtizedre befolyásolta, színezte annak arculatát. Az idegen nyelvű tanórák monotóniáját megtörte azzal, hogy időnként német és francia dalokkal kezdte az órát (Leise zieht durch mein Gemüt, Marseillaise stb.). A magyar ősköltészetről szóló csekély ismeretanyagot öszszekapcsolta a rokon népek, pl. a cseremiszek dallamainak a bemutatásával, Balassa Bálint és Tinódi Lantos Sebestyén költészetét a verbunkos zenével. Berzsenyi Dániel és Kölcsey Ferenc verseit Kodály Zoltán megzenésített változataival, kánonokkal hozta közelebb a diákokhoz. Az iskolai ünnepélyek megszokott, szerves részei lettek az énekszámok Mezőkövesden.