Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Matyó tájnyelv

az ikesség (mint újabban általában a köznyelvben is), tehát nemcsak: gyönne menne, hanem: ënnë, inna is. Az 1. személyben ezzel szemben sosem ikes a ragozás: ëszëk, iszok; egyek, igyak; ennék, innék. A 2. személyben megmaradt az ikes 1-je: ëszël, iszol, sőt igen sokszor az iktelen ragozásba is behatolt: mondói, kapol, tudol; különösen a felszóktó módban: várja, mondja. Ennek van némi játékos jeUege: különösen gyerekekkel való beszélgetésben használják ezeket az alakokat, mert egyébként élő alakok a mondasz, kapsz, tudsz stb. is. A -suk -sükölés a matyóságban soha nem volt bennszülött vonás. Leginkább iparosoknál figyeltem meg, legfeljebb — ritkábban - országjáró summások hozták be. Néhány személyrag zártabb egy fokkal, mint a köznyelvi: várjonak, mondj ónak, kérjenek; egyes 3. személy: kérjë, nézzë: a tárgyas ragozás kijelentő mód többes 1. személy: (j nélkül) váruk, nézük, eszük, iszuk. Ugyanez a felszólító módban rendes: várjuk, nézzük, együk, igyuk. Tegyük még ide a menni ige ragozását: mënëk, mégy, megyén, menünk. A bktokos névmások egészen különlegesen alakulnak: enyím, etted, ezövé; emménk, ettétek, ezövék. Olyan, mintha az egyes alakok a közeke mutató névmással kapcsolódnának, mintha ezzel is közelebb akarnák kőzni a bktokost birtokához. Viszont ha — ritkábban — határozott névelővel (voltaképp távoka mutató névmás) fordulnak elő, akkor a köznyelvi alakot használják: nem a tied, hanem az övé. A személyes névmások közül csak a mink és a tik eltérő a köznyelvitől, de ezek más nyelvjárásokban is így fordulnak elő. Érdekes, hogy a te névmás két alakban is szerepel: a rendes személyes névmás zárt ë-vel s egy megszóktó (vocativus) alak nyílt e-vel: Jaj te nekem, te főd terhi! - Viszont ha a személyes névmást a bktokos személyrag nyomatékosítására használják, akkor azok is a közeke mutató e-vel bővülnek, mint a rendes bktokos névmások: ezén fijam, ettë fiad, ező ftja; emmë fiu', ette fijatok, ező fijok. Magukban a bktokos személyragokban is megfigyelhető némi eltérés, nevezetesen a 3. személyben: kezem, kezed, kezi (szémi, fik, feji), kezik (szëmik, filik), s itt párhuzamosan a mélyhangú alakokban: vakok, hatok. - A személyes névmások ragos alakjaiban eltérők: véllë, vékëk; belüké, túke, rúka; belűkök, tűkök, rúkok. A határozóragok közül mindenekelőtt a sokat emlegetett -nyi rag használatát kek tisztáznunk. Még nyelvészeti, tudományos szintű értekezésekben is olvashatunk üyen példákat: papnyi, bkónyi (a papnál, bkónál értelemben). Holott ezt így sem a matyók, de még a palócok sem mondják, hanem mindenütt így: Vótam a papná, a bkóná. A-nyi rag csak gyűjtő jeles alakokban használatos, tehát -nyi annyi, mint -éknál: Itt vótam most a' sógornyi, Vargányi, Pestánknyi (a sógoréknál, Vargáéknál, Pestánkéknál). Érdekes, hogy ez a rag nemcsak hol?, hanem hová? kérdésre is felel. Elmének má a' sógornyi,