Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

Távolról sem gyanítva ezen komédia czélját, csak attól tartottam, nehogy egyik gyermek a' másikát főbe kollintsa. Végre csakugyan megkérdezem a' mellettem álló 's jóizüen kaczagó tiszttartót: „miért verik azon deszkákat a' gyermekek?" „Pilátust verik" — feleié az érdemes ur. Időrendi sorrendben egy 1867-ből való leírást említek, amelyben a szokásrésztvevők a húsvéti korbácsolást tekintik Pilátus-verésnek. A Vasárnapi Újság tudósítója írja, hogy Pozsony, Nyitra, Trencsén megyékben húsvéthétfőn a fiúk a lányokat, másnap a lányok a fiúkat vékony vesszőkből font és szalagokkal díszített korbáccsal, néha tréfásan, néha elég érzékenyen megverik. Azt tartják, hogy a vesszőkorbáccsal Pilátust verik meg. Ugyancsak a Vasárnapi Újság egy évvel később (1868) Szegedről közli a Pilátus-verés szokását. A „Pilátus-verés" a nagy hétben, zöld csütörtökön történt a délutáni isteni tisztelet ideje alatt és csak és a kath. szertartásúaknál. A nagyhét mindennapján különös szertartásokkal van egybekötve a kath. egyház isteni tisztelete, s nagy vagy zöld csütörtök délutánján a többek közt a pap a templom fő ajtaján a kereszttel kopogtat, bebocsáttatást kérve, míg az ajtó aztán szokott imádságok és szertartásos könyörgések után föl nem nyittatik. Midőn a pap a hívekkel a fölnyílt ajtón a templomba megy, e perczben a gyermeksereg elválik az imátkozó tömegtől, s a templom egyik mellék ajtajához csoportosul, hol előszedve zsebeikből kötélfonadékaikat, mások koszorús hagymaszár fonataikat vagy gyékény-köteleiket s az ajtó küszöb előtt fekvő nagyobb kőtáblát megkötelezve chorusban, lármázni kezdik: „Üssed a Pilátust. Mért verte meg a Jézust... " Ez a gyerek kedvre való mulatság pedig mindaddig tart, míg valamelyik nebulónak a kötele a kőtábla helyett véledenül a szomszédja hátára téved, s a jó szokás után, mint minden pajzánabb gyerekjáték-hajbakapással végződik. A Pilátus-verésről részletesebb leírást elsőként Versényi György nyújt. Ebből megtudjuk, hogy nagypénteken és az előző napokon számos helyen, a magyar nyelvterület különböző pontjain ismeretes a Pilátus-verés. Több változatát említi. Néhol, mint pl. Deesen (Szolnok-Doboka m.) és Tamásiban (Tolna m.) a nagyobb gyermekek a katolikus templom tornyában egy deszkára Pilátust ábrázoló figurát rajzolnak és nagyszerdán, nagycsütörtökön és nagypénteken a templomi szertartás után azt verik. Másutt, mint pl. Máramarosban a deszkát a templom körül verik, azután elégetik. Almás és Szabadka környékén szintén a nagyhét utolsó három napján gyakorolják a szokást. Vecsernyére a gyermekek botokkal érkeznek. Az oltár körül helyezkednek el. Amikor a pap a mise után távozik, a gyermekek botjaikkal addig verik a kövezetét, amíg a botjuk eltörik. Szeged környékén a templom előtt verték a kövezetet. Eger és Verpelét környékén sajátos tárggyal verik a templom padozatát. Ez fokhagymafüzér, amelyet addig csapkodnak, amíg szétesik. Divald Koméi Eperjesen volt szemlélője a Pilátus-verésnek: A nagyheti lamentációk előtt a város reményteljes iparosinasai ebéd után sorra járták a kereskedők boltjait s a tőlük összekéregetett üres ládákat és hordókat a nagytemplom elé hengergették. Amire a lamentációnak vége volt s a plébános benn a templomban nádpálcával hármat suhintott a főoltár lépcsőjére, künn a bekormozott képű siserehad pokoli lármát csapva, bunkókkal, fustélyokkal pozdorjává zúzta a hordók, ládák hosszú