Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
sorát. Ezek roncsaiból rakták össze húsvét szombatjának reggelén a máglyát, amelynek a tűzszentelésnél jutott szerep. Pilátus „megbüntetésének" másik formája a Pilátus-égetés. Felsőbányán nagypénteken az ún. csonka mise után a templom előtt volt szokásban a Pilátus-égetés. A sekrestyés deszkákból máglyát készített, arra tömjént hintett és meggyújtotta. Ezt nevezték Pilátus-égetésnek. Bakonybélben nagycsütörtökön szalmából elkészítették Pilátus bábuját, amelyet elégettek. A Pilátus-verésnek, a Pilátus-égetésnek egyszerű és közérthető a magyarázata: Pilátus jelképes megbüntetése Jézus szenvedései, halála miatt. A keresztyén ember természetes érzületének megnyilvánulása fejeződik ki benne. A katolikusok révén alakult ki. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy Bornemisza balgatagnak nevezi a szokás gyakorlóit. Mi ennek köszönhetjük, hogy Bornemisza említést tesz róla. így megtudhatjuk, hogy a Pilátus-verés már az 1500-as években ismeretes volt. Ez igazolja a szokás nagy múltját, a párhuzamok pedig a néphagyományban való fennmaradását. [Jegyzetek: Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások. Szeged, 1820.1. 20. A 208. lapon a Verik, mint a Pilátust magyarázataként írja: „A" gyermekek (főképpen Szegeden) irgalmatían pattanásokkal verik a' földet nagy Pénteken gyékénnyel, és azt mondgyák: hogy Pilátust verik, ki Urunkat Jérusálemben fel akasztotta."; Ijymbosy: Pilátusverés. Erdélyi népszokás. Életképek, IV. 1845. 443—445.; Lombosy cikkéből forrásmegjelölés nélkül közli a Pilátus-verést Trencsényi Károly: Pilátus verés. Ethn., II. 1891. 49.; -á-r—: A kereszténység ünnepei. Húsvét. In: Vasárnapi Újság, 1867. 191.; Varga János: A gyermek-világ húsvétja. Pilátus verés. A római harangok. Locsolás. In: Vasárnapi Újság, 1868. 179. A szerző a szegedi Pilátusverésre az előző évfolyamban is utal: 1867. 614.; Versényi György: Babonás napok. In: A Körmöczbányai M. Kir. Állami Főreáliskola huszonkettedik évi értesítője. Budapest, 1892. 32-33.; L/ó'.: Pilátusverés. In: Magyarország és a Nagyvilág, 1881. 10. sz.; Versényi példáit közli: Wlislockiné Dörfler Fanni: Templom és templomszerek a magyar néphitben. Ethn., VI. 1895. 48.; Erdélyi János. Magyar közmondások könyve. Budapest, 1851. 329.; Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve. Pécs, 1890. 247.; Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Budapest, 1897. 615.; O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Budapest, 1966. 558.; S^entkeres^ty Tivadar: Pilátusverés Csanád-Apáczán. Ethn., XVI. 1905. 60.; S^mik Antal: Adalékok Felsőbánya monográfiájához. Budapest, 1906. 317-318.; Zalán Menyhért: A nagyszombati szentelt tűz használata népünknél. Ethn., XXXIX. 1928. 111-112.; S \endrey Zsigmond: Apróbb szokások, népszokás-töredékek, III. Népünk és Nyelvünk, VII. 1935. 132—133.; Jung Károly: Gombos néphagyományai, I. In: Hungarológiai Közlemények, VIII. 28. sz. 1976. 162.; Divald Kornél: Felvidéki séták. Budapest, é. n. 118—119.; Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 1976. 214—215.; Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a nyugati szlávok körében ismeretes Júdás-hordás, Júdás-égetés, Júdás-akasztás szokása funkcióját illetően a Pilátus-veréssel ekvivalens. Összevetésül 1. Gyivicsán Anna: Júdás-hordás egy magyarországi szlovák településen és közép-európai összefüggései. In: Néprajzi Látóhatár, VI. 1997. 515—529. Párhuzamokkal, irodalommal; Bornemisza Pilátus-képéhez lásd: Borzsák István: Az antikvitás XVI. századi képe. Budapest, 1960. 170.] Vtószó (Még néhány péída) Az Ördögi kísértetek akadémiai kiadásához írt jegyzeteiben Eckhardt Sándor több olyan anekdotát, történetet, esetet említ, amelynek az eredete még nincs tisztázva. Úgy vélekedik, hogy a kutatás ókori és más külföldi forrásokban még további eredményt hozhat. A bizonytalan eredetűek közül nyolcnak a párhuzamaira rámutattunk. Természetesen, egyáltalában nem kétséges, hogy ókori és egyéb analógiák irodalmi művekben fel ne bukkannának, mint hogy időközben pl. Szókratész, Ibykos történetének, a hazudni nem tudó ember anekdotájának klasszikus irodalmi párhuzamaira és más történetekre több kutató hivatkozott.
