Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Farkasgégén eresztett. Ethn., XL1II. 1932. 82.; Berce Nagy János: Farkasgégén eresztett. Ethn., XLIX. 1938. 331-332.; Jankó János. Torda, Aranyosszék, Torockó magyar (székely) népe. Budapest, 1893. 257.; Versényi György: Babonák. Erdély népei, III. 3. sz. (Szucsák); Schram Ferenc (szerk.): Magyarországi boszorkányperek 1529-1768. II. 206.; Téglás Gábor. Pásztorszokások Csíkgyergyó határszéli községeiben. Népr. Ért., XIV. 1913. 216.; Farkas az agrárrítusokban: Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban. Debrecen, 1969. 133-135.] Ló szar, fokhagyma, borspor és bárány (db Bornemisza az ő értékítéletének, ízlésének és vallásos szemléletének nem megfelelő szórakozásról, játékokról, táncokról és sok más mulattató dologról elítélően nyilatkozik. Szerinte az ördög álnok mesterkedéseinek esnek áldozatul azok, akik Markalf és Trágár Balázs történetein, Szilva Albert tréfáin röhögnek. Szilva Albertet Eckhardt Sándor udvari mulattatónak gyanítja. Az ételkészítéshez adott fűszerről hangzik el: Lösbar, foghagyma bors porral. E%en jól rűhegnec. Kiknek aljatoknál Istenfélő értelmes embernec s^auanac ninc^ helye. Hanem mint regen Markolff volt. es Tragar Balas. valamit mondnac mé^nelts édesb: Mikor S\ilua Albert Spetialet kér, es meg kérdic mi volna a% f ama% sibsagába e^t feleli. Eos%ar foghagyma bors porral: E^en rűhegnec, es el kuldic szolgálókat, hogy hamar hamar kis tatra c%inallyac meg neki. Es ama\ iol meg keríti, a% ki nem es^ic benne. E^nec rőhőgnec. E^er sibsagokat mondhatnec, de nem méltó elő hoznom: E\tis c%ac a% iőuendő emberekert irom, hogy a%oc meg emleke^ycenec s%ent Tál s^auarol, ki igy s^pl: Wrbanitas aut stultiloű uium, ne nominentur quidem inter vos. Eph. 5. (861—862). Ezzel a példával hozza párhuzamba Ortutay Gyula Fedics Mihály egyik meséjét, amelyben egy szakácsnak száz ételt kell készíteni. A századik egy borjú sült fekáliája volt, amiről a vendégek így nyilatkoztak: „eggy se vót ijen jó mint ez". A fekália megevésének tréfájához egy gömöri adomát említek. A tréfacsináló saját fekáliáját megsütötte, a társának ízlelésre odaadta. Az mit sem sejtve a sült fekáliát örömében még meg is csókolta. Hasonló jellegű tréfák bőségesen ismeretesek - elsősorban — a paraszdegények körében. Alighanem ebbe a körbe vonhatók a nagy nevetést kiváltó tréfás ételköszöntők is. Ezek közül saját gyűjtésemből idézek:
