Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
%ígyót evő, áííatOr\beszédét értő ember A magyar néphagyomány kígyóhoz kapcsolódó hiedelmei, meséi, élménytörténetei rendkívül változatosak, sokrétűek. Minden bizonnyal így lehetett ez évszázadokkal korábban is. Ezek közül egyet Bornemiszánál is olvashatunk. Az adat érdekességét növeli, hogy azt Bornemisza Huszár Gáltól hallotta, aki szintén hallomás nyomán mondta el Bornemiszának. Az esetet Bornemisza az ördög mesterkedésének tartotta, s így a kísértései közé sorolta. A hiedelem szerint aki kígyóból ételt főz, megeszi, megérd az állatok beszédét. Huszár Gai monta, hogy bestellet egy embernél, à kl kigyobol ételt fô\Ôt, es valaki a^ban ét. Minden állatnac madarnac, iyuknac, lonac, tehennec, a% s^auat meg értette. Historiatis beszelt rola, a% tyuc mint s^olt fianac, hogy farka ala buynec, es a^on mosoljodot a% szolga, ki titkon ot volt a% tvra étkébe: A% verebt 'knee is mint holtac kôuetseget, hogy egy szamár el ontot egy sac bu^at a% vton. De en e^tis Srdúgipractikanac vélem (802). Az állatok nyelvét értő emberekről szóló történetek elsősorban a mesekincsben és a varázslatokban ismeretesek. Ez utóbbihoz példák a boszorkányperekből vannak. Ide-vonatkozóan egy 1565-ből megégetéssel végződő kolozsvári boszorkánypert említünk. A vádlott vallomása szerint amikor megette a kígyót, „megvilágosodásának szemei és érzékenyek lettek fülei, amint az udvarra kilépett; kígyóknak, békáknak, madaraknak, minden állatnak hangját hallotta, akaratát megértette és az erdőkben, mezőkön levő fák, füvek is beszélnek hozzá, kínálják magokat, mindegyik mondja: engem erre, engem arra használj." Ezt Komáromy Andor, aki a periratot közölte, saját emlékével így egészítette ki: „Az én gyermekkoromban egy öreg kolozsvári születésű dajka egy mesét beszélt és abban is az, aki megette a kígyó fejét, értette minden állat nyelvét." Egy bihari boszorkányper szerint a vádlott azért ette meg a kígyót, hogy megismerje azokat a füveket, amelyekkel a beteg gyermekét meggyógyíthatja. A kígyókultuszról írt könyvében Erdés% Sándor a kígyóevésre több példát említ. A magyar nyelvterület különböző pontjairól való adatok nyomán kitűnik, hogy általánosnak tekinthető az a hiedelem, amely szerint aki a kígyó (többnyire fehér kígyó) húsát megeszi, az állatok beszédét megérti. Az állatok beszédét megértő ember a magyar és az európai népek mesekincsében egyaránt ismeretes. Ezekhez példaként Háromszék megye Lisznyó falujában hallott meséből a vonatkozó részt idézzük. Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, s annak egy fia. Az embernek volt egy nagy kertje, amelyben sok fa volt. A fia jó küsdég (kicsiny) legényecske volt, s ott szokta legeltetni a juhait. Egyszer a kertben kiszáradt egy nagy almafa, s az ember ki akarta vágni. A fia addig könyörgött, hogy nem vágta ki. Hát egyszer a nagy almafa töviből kicsusszant egy kégyó s azt mondta: — Te legénke, mivel megmentetted a fiaim életét, mert a fészkem a fa alatt van, meg akarom hálálni. Megtanítom neked a madarak és az állatok nyelvit, de ne mondd el senkinek, mert abban a pillanatban halál fia vagy. Avval a fülibe súgott valamit, s a gyermek csodálkozva látta, hogy érti az állatok nyelvit. Az ehhez hasonló variánsokban a mese hőse a kígyónak tett jószolgálata jutalmául kapja az állatok beszédét megértő képességét. A kígyó megevése főleg a hiedelemmondákban fordul elő. Az a hiedelem, hogy ha az ember kígyóhúst eszik, az állatok beszédét megérti, a múlt században az ún.
