Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Az ördög Bornemisza szerint az úrvacsoránál is megkísérti az embert. Ráveszi, hogy az ostyát tartsa a szájában, tegye a méhkasba és akkor sok méze lesz. A szentostyával kapcsolatos hiedelmekre Bornemisza példájánál jóval korábbi adatok is vannak. Zalán Menyhért XII. századi adatokat említ. Utal arra, hogy gyakori volt az ostyával való varázslás. Csodatévő erőt tulajdonítottak a templomi megszentelt ostyának. Úgy vélték, ha a szentostyát hazaviszik, gazdaggá teszi őket, elősegíti a bő termést, a halász gazdag zsákmányra számíthat, ha a hal szájába helyezi. Leginkább azonban az a hiedelem volt elterjedve, amely szerint az ostya a méhkasba helyezve bőséges mézhozamot biztosít. Rendkívül érdekes az a német, osztrák forrásokból származó XII. századi legenda, amelynek a fordítását a pásztói bencés kolostor őrizte meg. Zalán közlése szerint: Egy parasztember az oltáriszentséget a méhkasba rejti, hogy több méze legyen. Az ember rövidesen megbetegszik, titkát felfedi a papnak. A pap megnézi a kast és ott találja a szentostyát, mely köré a méhek viaszból kis kápolnát hordtak és mintha zsoltárt döngicséltek volna körüle. A pap a néppel együtt a templomba viszi az oltárkát és ott elhelyezi. A legenda más változatokban is ismeretes az európai folklórban. A szentostya mágikus szerepére vonatkozó példákat S^endrey Zsigmond és fia, Ákos a tervezett babonaszótáruk mutatvány címszavaként összefoglalták. Ebből kitűnik, hogy a szentostyától szépséget, gazdag házasságot, sérthetetlenséget remélnek és esővarázsló erőt tulajdonítanak neki. A boszorkányperekben gyakran előfordul mint varázsszer. Pl. a szentostya a halott szájába téve azt feltámasztja. A vallomásokból kitűnik, hogy a boszorkány az áldozati ostyát a szájából kivette, s azt a varázsló cselekvéseihez felhasználta. Egy szegedi boszorkányperben a megvádolt Hisen Borbála vallotta, hogy Csomorkányi Imre apáthi plébános javaslatára „a halva lett leányka felelevenítését az ostyával Krisztus testével eszközlötte". [Jegyzetek: Zalán Menyhért. Bornemisza szentostya-babonája. Ethn., XXXVIII. 1927. 200—201.; S^endrey ZsigmondS^endrey Akos: Részletek a készülő magyar babonaszótárból. Ethn., LI. 1940. 206-207.; S^endrey Zsigmond: A halottak, szentelmények és eljárásmódok a varázslatokban. Ethn., XLIX. 1938. 34.; S^endrey Zsigmond: Müveltségtörténet és babonafejlődés. Ethn., LIV 1943. 57.; Schram Ferenc (szerk.): Magyarországi boszorkányperek, I—II. Budapest, 1970. I. 41, II. 203—204.; A szegedi példa: Kovács János. A kuruzsolás és varázsolás eszközei a szegedi boszorkányperekben. Ethn., IX. 1898. 355.] Tefiénrontás, tejvarazsßs A tehénnel és a tejhozammal kapcsolatos hiedelmek a magyar nyelvterületen és hasonlóképpen az európai folklórban széles körben ismeretesek. A hiedelmek, a mágikus eljárások nagyszámú változata fordul elő. A legtöbb példa a tehén hasznának, a tej és a vaj bőségének előidézésére, illetőleg a tehén megrontása elleni praktikákra vonatkozik. Ide tartozó adatokkal a legkorábbi hiedelemfeljegyzésekben már találkozunk. Az állat fontos gazdasági szerepe, a táplálkozásban való haszna miatt természetszerűleg alakultak ki a vele kapcsolatos hiedelmek, mágikus eljárások, különböző preventív és produktív cselekvések. Nem véletlen, hogy Bornemisza Péter a tehénnel kapcsolatos praktikákra két helyen is utal. Az első adat csak érinti a tehén megrontását, a tejelvételt, hogyan kell ezt cselekedni „meg mongyac à Babac". A második példában ennek gyakorlati módját közli.
