Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

Folklorisztikai szempontból különösen figyelemre méltó, hogy Bornemisza forrását is megjelöli. Lakóhelyéhez közeli faluban, Apajon történt az eset. Egy „baiolo aszpny, ApaiFerent^nec Anya" Szt. György-napkor való varázslással saját tehenének a tejét megóvta, más tehenének a tejét a magáéhoz vonta és így „bajolással... húszon nyolt^pintni" vajat gyűjtött. Az asszonyt ezen ördögi praktika miatt — nem tudni milyen okból — maga az ördög büntette meg. Címben is erre utal: Mas Bayios as^pnt mint vert a% órdÓg (809). Tebeninec a^ teyíet, vaiat mint kel el venni, meg mongyac à Babac (856). Apayon, egy nemes baiolo aszpny, Apai Ferent^nec Anya s^ent György napian, elinal kei koszorút csipke fabol, es azokat tőtte a% Desaba, es arra feyte a% Ő tebeninec teyet Önnön maga, hogy annac teyet mas el ne vehesse, auagy a^ maseis oda gyullyön. Esgyáytöt soc vaiat a% baiolassal. E% töuises kosborokat otptan el totte es tartotta hadába a\ kernende mellett. Annac vtanna fel ejtendő mulua támad hagyigalo Ördög annac hadába, Es a% tőb c^intalansagifélőt, egy nap elő ves^i a% kei csipke ko seprőt, es felébe tes^i, e% utan mindfeiehő^ veri, es csapdossa, tŐri,fagattya. E%t latuan a% s^olgaialoia, mond: lay szegény as^onyomot mint vere, Es a^tis ottan kemennyen artful c^apia a% ŐrdŐg. De senkit nem lattac. A melly vaiat kediggyüytőt volt, húszon nyolt^pintnit, a\ bübayios teybui, a% lakatos ladabol elŐ ho^a, es előtte mind à főldhő^ veri. (809—810) A tehénnel kapcsolatos hiedelmek és varázsló cselekvések zöme a tehén megrontására, a tej elvételére, illetőleg az állat megvédésére, a rontás megelőzésére és elhárítására, valamint a bőséges tejhozam előidézésére vonatkozik. A vonatkozó példákra a néprajzi közlések bőséges anyagot nyújtanak. A néphit a rontást, a tejelvételt szinte kivétel nélkül a boszorkányoknak tulajdonítja. A boszorkányperekben gyakran szerepel vádpontként a tehénrontás, a tehén hasznának az elvétele. A bőséges példatárból említünk. Kolozsváron 1584-ben Szeles Miklósné elleni perben több tanú mondta, hogy a vádlott a tehenét megrontotta, a tejet a maga hasznára fordította. Éppel Krestelné vallotta: Egy tehenem vala és ugyan alkalmason gyűjtöttem vala vajnak valót és mikorra köpültem, jöve hozzám Szelesné tüzért és elmene a tűzzel: az én vajam és tehenemnek minden haszna elvesze azontúl, mihelyt elmene, és kikelleték őtenem. Másik példa szerint a vádlott Szent György napján végzett praktikával vette el a tejet. Aztis uallotta maga feleöl hogy az mely ember Tehennének a teyt el akarta venny, elment az küszöbét megh fúrta, és az ember Tehenének teyt abban be teöltuin, be uerte, az likat, mely dologh miat annak az Tehénnek teye nem lehetett; ezt az Babonát azt mondgia, hogy Pöszöny Kattl neueö Varganetul tanulta megh, és egy máas Aszony embertül, az ki megh holt immár. Ezt penighlen Sz. Geörgy napian szoktak cselekedny. (Pöszöny, 1648.) A varázslás idejeként gyakran szerepel Szent György napja. Bornemisza példájában is Szent Györgynapkor végezte a „nemes baiolo aszpny" a tejvarázslást, amelyhez két csipkefa koszorút is használt. A csipkefa, csipkeág a recens néphagyományban is a varázslás eszköze. Lévárton mondták nekem, hogy a teheneket Szent György napján csipkerózsa ágakon át hajtják ki a legelőre. A csipkefa megvédi az állatokat az ártó szellemektől, a boszorkányok rontásától. Bornemisza példái, a boszorkányperek és a népi adatok egyaránt bizonyítják a tehénnel kapcsolatos hiedelmek, varázsló tevékenységek több évszázados múltját és gyakorlatát. [Jegyzetek. Kolozsvári adat: Kom áromy Andor. Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Budapest, 1910. 66.; Pöszönyi adat: Schram Ferenc (szerk.): Magyarországi boszorkányperek 1529—1768. Budapest, 1970., II. 711.; Néphitbeli