Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

más országban van. Ott meg azt hallja, hogy a király annak adja a lányát, aki meg tudja vigasztalni. Mert a királylány mindig szomorkodott. Apollon királyfi odament. Bekérezkedett a várba. Elővette a furulyáját. Elkezdte a nótákat, mind, amit csak tudott. Már a harmadikra kijött a királylány. Ahogy hallgatta a tilinkót, egyre jobb kedvű lett, a végén már nevetett is. A király örült, hogy a lányának nincs már semmi baja. A királyfi is örült, mert tetszett neki a királylány, így aztán nagy lakodalmat csaptak. Tán még most is esznek, isznak meg táncolnak. (Elmondta Valent István) Bornemisza Apolloniusra vonatkozó adata a mesekutatás számára jelentős. Az ide tartozó mesetípus történed példájaként tekinthetjük. Az ugyan nem állapítható meg, hogy az idegen talajban gyökerező történet mikor került be a néphagyományba, azonban Bornemisza révén igazolható, hogy az Apolloniusról szóló történet népszerű lehetett, ellenkező esetben nem szól róla elítélően a prédikációit hallgató közönségnek, illetőleg olvasónak. Az „álnokul költött fabulák" nyilvánvalóan elsősorban a műveltebbek olvasmányai közé tartoztak, s csak később találtak utat a folklórba. [Jegyzetek: Katona Lajos: Irodalmi tanulmányai, I. Bp., 1912. 270—273.; Beöthy Zsolt A magyar szépprózai elbeszélés 1526-1800. Bp., 1986. 172-173.; Kovács Ágnes (szerk.): Magyar népmesekatalógus, 4. Bp., 1984. 248-250.; Ben&Nagy János. Magyar népmesetípusok, II. Pécs, 1957. 438^-39. TóthJ^ajos. Mese az apollóniai királyfiról. Magyar Nyelvőr, XIX.