Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
1890. 523-526.; Pogány Péter. A magyar ponyva tüköré. Bp., 1978. 33.; Az Ördögi kísértetek Apolloniusra vonatkozó része (786): Apolloniusrol ezf iriac: Midőn kúnyúrgene Istennec, hogy oltalmazna neg étet à keuelysegtul, es ne hinne el magát a% 6 aiandekiha, Mond az neki: Nyully à válladra, es â mit ot kaphatz, vesd he az tengerbe: Es midőn az, valiara tétté volna kezet, mint egy Szerecsen gyermec akad kezébe, Es midőn be buritana az tengerbe, kiáltót hogy o volna az keuelysegnec ördöge. Ez à kisirtet ellen Hlyen tanaczpt adot, mint az kigyonac ha meg tared azjeiet, ozfan nem árthat: így ha az kisirteteknecgondolatit meg ronthad, es annac eleit vehed, hamareb meg menekedel tule: Tehát az ki szüntelen io gondolatokban forgodlc, azon nem verhet gyökeret az kisirtet. Eztis irta Apollonius: Hogy Aegiptomba annyi baluanyozas volt, hogy az oktalan állatokat es vetemenyeket imadnac. Sót valaminec haszna volna, mindent Istennec vélnenec. Az Skroket véltec Isteneknec lenni, miért hogy életűnkre valót szerezhetúnc raytoc. Az Nilus folyó vizet véltec Istennec lenni, hogy niha ki araduan meg utuzne az o szpnto földeket. Imadgyac vala az földet is miért hogy az teremtene minden életet: AzEbeketis es az maymokat, az Esztragokat, es baglyokat Isteneknec véltec az à hasznokért. Az vetemenyeketis es fuueketis imattac, ezért, hogy midén Pharaho az Tengerbe veszet, azkor sokan veteménye miat meg tartozfatot, hogy vele el nem ment. Azért errél illy gondolatytyoc volt, hogy az ki mit vetet azkor, az tartotta étet meg, es azért az, ki buzçti, ki árpát, ki rost, ki hagymát, ki dinnyét tartót Istenenec]
