Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

hogy az esővarázslást férfiak végezték. A táncban, a játékban részt vevőket kivétel nélkül mindenütt vízzel öntözték le.

284 Különösen figyelemre méltó a bolgár esővarázslás egyik formája. Leányok sárból mintegy fél méter nagyságú bábut készítenek. Virágot hintenek rá, gyertyát gyújtanak mellette és mint egy halottat siratják. Arról panaszkodnak, hogy a bábu a szárazságtól, az aszálytól halt meg, pusztult el. A bábut a folyó partján homokba eltemedk.

285 Ennek a változatai a románoknál is ismeretesek. Hasonlóképpen földből egy kis alakú emberfigurát készítenek, koporsóba helyezik, sírnak felette és eltemetik. Három nap múlva kiássák, folyóba vagy tóba vetik, miközben esőért könyörögnek.

286 Az esővarázslás szokásának, ill. az esővarázsló személynek a neve a bolgároknálpeperuga, dodola, ojljule, a szerbeknél dodola, peperuda, pepruga, a horvátoknál prporusa, prpac, a románoknál paparudä, az albánoknálperperone, a görögöknél 7CCQ7icQoùva.

2%1 Azt a bolgár szokást, amelyben egy ember alakú bábut temettek el, Germánnak (a grom, grmljeti mennydörgés, mennydörögni szavakból) nevezik.

288 A hasonló román szokásnak pedig Scaloian a neve.

289 A különböző esővarázsló szokások között a kapcsolatokat, átvételeket a kutatók már érintették.

290 Az említett szokások, amelyek bővelkednek a táncos, dramatikus mozzanatokban, egészen egyértelműek. Egyáltalában nem hagynak kétséget afelől, hogy az agrárrítusokkal állnak összefüggésben. A vízzel való leöntés a mágikus tevékenységnek olyan formája, amellyel el akarják érni, hogy az történjen a mezővel is, mint ami annak szimbolizálójával. A szertartáshoz kapcsolódó énekek is világosan kifejezésre juttatják a rítus lényegét. Az énekekben esőt kérnek a szántóföldre, szőlőre, búzára, kukoricára, lenre stb. A játék, a tánc és az ének együttesen ennek az egy célnak a szolgálatában áll. A szokás különösen figyelemre méltó azért is, mert az esővarázslás, termékenységvarázslás a vízzel való leöntés formájában rendkívül széles körben el van terjedve az agrárkultusz területén. Az aratási koszorút vivő férfit vagy nőt leöntik vízzel az elegendő eső és a bőséges termés reményében. Gyakran hasonlóan cselekednek a szántani és vetni induló emberrel is. Az idevonatkozó példákat bőséggel idézhetnénk.

291 Ezzel azonban már a dramatikus játékok területéről a további párhuzamok megvizsgálását igénylő mágikus tevékenységek mezejére lépünk. A Scaloian román szokással kapcsolatban megemlítem még Vulpesco M. érdekes fejtegetéseit. Vizsgálatai során a Scaloian szokást kapcsolatba hozza az Adónisz-kultusszal. Azt bizonyítja, hogy Scaloian azonos Adónisszal és a mai román szokásban Adonisz kultusza maradt meg. A Scaloian szokás egyes motívumait összeveti Adonisz mítoszával, az Adonisz emlékére tartott antik ünnepségekkel, és minden lényeges mozzanatban megtalálja az összefüggést, a hasonlóságot. A részletekre nem térünk ki. Egy pontra azonban figyelmünket tanulsággal fordíthatjuk. Ez lényegesen érinti a paparudä és a Scaloian közötti kapcsolatot. Fentebb a paparuddt és a Scaloiant az esővarázslás két formájaként említettük. Vulpesco M. felhívja a figyelmet arra, hogy a néphagyományban az esővarázsló 284 VulpescoM., 1927. 166 kk.; Veress E., 1886. 609-610.; Moldován G., 1913. 290.; FischerE., 1908. 13-16. 285 Vakarelski Chr., 1943. 77.; Az esővarázslás másik formájáról: Vakarelski Chr., 1943. 66—69.; Dinekov P., 1959. 316-321.; Vö. még: C^bus^C, 1913a. 57.; C^irbus^G., 1913b. 179. 286 FischerE., 1908. 13-16.; VulpescoM., 1927. 160kk. 287 Schneeweis E., 1935. 182—183.; Schneeweis E., 1961. 162.; A délszlávoknál más név alatt is ismeretes, mint pl. doda, dodulka, ojdule, rosomanka. Gavazzi M. írja, hogy a szokás ismeretlen Jugoszlávia északnyugati területein, illetve a szlovéneknél, horvátoknál és többnyire Dalmáciában is. Gava%%iM., 1957. 88.; Vö. Schneeweis E., 1934. 177. 288 Arnaudoff M., 1917. 47. kk.; Vakarelski Chr., 1943. 75-77.; Schneeweis E., 1961. 163. 289 FischerE., 1908. 13-16. 290 L. pl. Schneeweis E., 1961. 162-163.; FilipovicM. S., 1960. 261.; Popinceanu L, 1964. 51-52, 191. 291 L. pl. Balys J., 1948-1949. 133.; BystroriJ. S., 1916. 70.; Drechsler P., 1906. 49.; Frame I. F., 1938. 9, 11, 15.; Fehrle E., 1955. 175.; FlorescuF, 1939.; Orel B., 1952. 148.; Martinov A. P., 1958. 744.; Guleja K., 1943. 177-178.; Huszár Gy., 1863. 286.; Betje Nagy J., 1940. III. 189, 190.; Petri M., 1901. 718.; Versényi Gy, 1899.; Madarassy E, 1929. 9.;S%endrey Zs.-S^endrey Á., 1943. 230.; Nagy J., 1891. 84.; Valentényi Gy, 1909. 42.