Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
szóló históriákat. Ezek voltaképpen - amint a kiadások mutatják - adomafélék, találósok, tréfák és szerteágaznak a népi prózai műfajok hagyománykörében. Példaképpen bemutatok egy történetet, amelyet a múlt század végén egy hetési (Zala m.) embertől jegyzett le Bellosics Bálint és amelyben Markalf (Markap) versenyre kel az ördöggel. Elhivja egy sűrű erdőbe, s igy szól hozzá: no Ördög, ez a rudazó (melylyel a szénás szekeret nyomtatják le, négy-öt méter hosszú, egy decziméter átmérőjű rúd) legyen a te kezedben, azzal üss engem, én meg csak ezzel a kis csóznikkal (rövid husáng) üdek téged, melyikünk bánja meg. De az Ördög hiába ütött-vert a hosszú rúddal, mindig megakadt a faágakban. Markap azonban a rövid csóznikkal jól elverte. - Azután egy gyepühöz (sövénykerítés) hivta: no Ördög, te állj az egyik oldalára ezzel a háromágú vasvillával, nálam csak ez a rövid hegyes nyárs lesz, melyikünk szurkálja meg jobban a másikát. A Markap jól mellbe böködte az Ördögöt, de az Ördög háromágú villája mindig megakadt a sövényben. - Jól van Markap - szól az Ördög - de gyere most az útra, melyikünk tud magasabbra dobni. Felkapott egy nagy ménkű követ s olyan magasra dobta, hogy alig látszott. — Hej Ördög - szól hozzá Markap — ez semmi, csak nézz fel az ég felé, ilyen magasra dobj, s azzal kiereszt az ökléből egy pacsirta-madarat, az felszáll mindig magasabbra, egyszer csak eltűnik. - Látod Ördög, az enyém vissza sem esett. — Jól van Markap, legyőztél, de most fussunk egyet. Neki is rugaszkodott s úgy elfutott, mint a
