Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

SALAMON KL RÁLYNAC, AZ DAVID KIRÁLY FIAM AC AiARKALFAL VALÓ TREfA BESZEDEK. ttccrtuid K&nyur, szél. Egy darabon futott vele Markap, aztán kiugrasztott az útmenti bokorból egy nyulat, az még az Ördögöt is elhagyta. Mikor az Ördög visszaért, oda kiált neki Markap: látod Ördög én már régen visszaértem. Ebben — és más hasonló — meseszerű történetben Salamon király helyett más személy szerepel. A Markalf-féle históriákból kontaminációval a Mátyás mondakörben találunk adomákat, valamint a találósok és a proverbiumok között is előfordulnak párhuzamok. A Markalf-históriák feltételezett első megjelenése után 400 évvel egy tréfás sztorit cigány anekdotaként gyűjtöttem Tornaiján (Gömör m.). Ebben a történetben Markalf helyét a cigány, Salamon király helyét a bíró foglalja el. A cigányt halálra ítélik. Utolsó kívánsága az, hogy olyan fára akasszák fel, amilyen neki tetszik. A bíró furcsállotta a kérést, de kénytelen volt beleegyezni, mert az utolsó kívánságot a törvény szerint teljesíteni kell akkor is, ha cigányról van szó. A hóhért meg az inasát utasította, hogy menjenek a cigánnyal, aztán akasszák fel arra a fára, amelyik neki tetszik. El is indultak. A hóhér akárhány fát mutatott, a cigánynak egyik se tetszett. Már vagy egy éve keresték a megfelelő fát, mire visszatértek oda, ahonnan elindultak. — Nekem egy fa se tetszett — mondta a bírónak. A bíró akkor jött rá, hogy a cigány rászedte. Markalf néphagyományban való jelenlétét mutatja az, hogy a szólások közé is bekerült. A tudatlan, tájékozatlan, a legközönségesebb dolgot sem tudó emberről mondják: Még a Marka/f históriáját sem tudja. Ez a mondás arra enged következtetni, hogy a Markalfról szóló história annyira általános lehetett, hogy az valóban buta lehetett, aki azt nem ismerte. [Jegyzetek, források: Magyar népmesekatalógus, 4. (Szerk.: Kovács Agnes). Bp., 1984. 204—209.; Berce Nagy János: Magyar népmesetípusok, II. Pécs, 1957. 409-410. A% okos lány furfangos válaszai alá sorolta (Nr. 921.), kapcsolatosan az Okos leány változatokkal (Nr. 875). Bellosics Bálint: Markap meg az Ördög. Ethn., II. 1891. 321.; Dömötör Sándor: Vasmegyei Markalf történetek. Ethn., LX. 1949. 277—278.; Udvarhely megyei (Homoródalmás) változat: Lammet Annamária—Nagy Ilona: ParasztbibUa. Budapest, 1985. 204—208.; Udvarhelyszéki változat: A kecskés ember (szerk.: Olos% Katalin). Bukarest, 1972. 129-133. L. jegyzet: 193.; Ördögh Csilla: „Én is mesét mondok, ódjátok mesémet." In: Artes Populäres, 2—3. 1972-1973. 31—52.; Salamon királynak, a% Dávid király fiának Markalffal való tréfabeszédeknek, rövid könyve. In: Régi Magyar Költők Tára nyolcadik, XVI. századbeli magyar költők művei hetedik kötete. Bp., 1930. 269-305., 480-488.; Benedek Katalin: Irodalmi források. In: Magyar népmesekatalógus 7/B. Bp., 1988. 25-27.; Két adomát közöl: Katona IMJOS: Salamon és Markalf. Ethn., XIII. 1902. 93—94., 377-378.; Egy ponyvái változat az Országos Széchenyi Könyvtárban: 193.014.; Tarnóc Márton: A késő reneszánsz retorikus próza történetéből. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXXVII. 1973. 553.; Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban 1526-1800. Bp., 1886. 156—168. A szóláshoz: Pelka Péter: Eredeti magyar közmondások és szójárások. Rozsnyó, 1864. 258.; Lrdélyi János: Magyar közmondások könyve. Pest, 1851. 285.1