Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

Az első magyar trufaszerű, tréfás történeteket közlő kiadvány 1577-ben Kolozsvárott Heltai Gáspár nyomdájában jelent meg. A címe: Salamon királynac, a\ David király fianac Markaljai való tréfa besjedeknec rövid Könyve. Ennek hősét Markolff néven Bornemisza ugyanabban az évben kiadott Ördögi kísértetekben két helyen is emk'ti. A tréfacsináló, a huncut Markolffról szóló történeteket, „históriákat" elítéli: „e%er álnoc mestersegi i^gatnac a% Srdôgnec: Mi mulatsagnac tariyuc a% Históriákat, kiket Markolff sibsagarol irtac. " A%„Iszonyé lakásokról' cím alatt pedig; „Kiknek allatoknál Istenfélő értelmes embernec s^auanac ninc^ helye. Hanem mint regen Markolff volt. " Bornemisza Markalfra vonatkozó adatai a folklórhagyományainkat illetően fontosak. Salamon és Markalf históriájára Heltai 1577-es népkönyve volt a legkorábbi példa. A történet ismeretét Bornemisza nyomán jóval korábbra tehetjük. Ugyanazon évben írja: „mint regen Markolff volt". Népszerű história lehetett, egyébként Bornemisza nem méltadankodott volna ellene. Minden valószínűség szerint a szájhagyomány útján terjedt. A korábbi ismeret mutatja, hogy Bornemiszánál a komédiázó hős Markolff és nem a későbbiek Markalfja. A história természetszerűleg nem csak a szájhagyomány, hanem a históriás füzetek, ponyvanyomtatványok révén is terjedt. A néphagyományban a közelmúldg fennmaradtak a Markalf-féle történetek párhuzamai és különböző változatai. A nép Markalfban olyan hőst látott, aki túljár az uraság eszén és tréfáin, cselein jól lehet derülni. A Salamon és Markalf história forrásával, eredetével és történetével Ipolyi Arnold, illetőleg őt követően Beöthy Zsolt foglalkozott. A történetek közül Beöthy nyomán egy példát bemutatunk. Es Markalf szólla a királynak: Itt benn vagyon egy egész ember és egy fél, és a lónak a feje. Es a mennyit feljő, annyit száll alá. Erre Salamon így felele és monda: Micsoda a mit mondái? Markalf felele: Mert az egész ember én vagyok ki itt benn ülök, a fél ember te vagy a lovon ki ott kin ülsz és félig béhajlottál. A ló feje pedig annak a feje, a kin ülsz. Salamon kérdé: Micsodák a mik feljőnek és alámennek? Markalf mondja: A babok, mellyek az én fazakamban forranak. Salamon kérdé: Hol vannak atyád, anyád, bátyád és nénéd? Markalf: Az én atyám a mezőben egy kárból két kárt csinál; az anyám pedig a szomszédasszonynak azt míveli, a mit többször soha nem mivel. A bátyám ottkin a fal alatt ülvén, a mit talál mind megök. Néném pedig a kamarában ülvén, esztendeig való nevetését siratja. Salamon: Mit jegyeznek mindezek? Markalf ïtlût: Az én atyám a mezőben az ösvényt el akarván foglalni, a melly az ő földén mégyen által, töviseket raka oda. És az úton járók eljőnek és két ártalmasb ösvényeket csinálnak az egyből, és így egy kárból kettő lészen. Az anyám a szomszédasszonynak a szemét fogja bé, mert megholt, mellyet többször néki nem mivel. A bátyám pedig kin ülvén a verőfényen, a mennyi tetvet talál, mind megök. Néném viszontag elmúlt esztendőben, hogy egy ifjat megszeretet vala, és a sok játszadozás és nevetés között, csecsezés, csókolás közbe megterhesedvén, mostan immár sír. A nemzetközi népmesekatalógus a Markalf típusú történeteket az ún. novellamesék csoportjába sorolja és AaTh 921. szám alatt tartja nyilván. Bornemiszánál a történetekről semmit nem tudunk meg, csak annyit, hogy „az ördög ezer álnok mestersegi" közé tartozónak tartja a Markalfról