Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Az európai állatmaszkok magyarázatánál a kutatók gyakran a kérdéses állatnak az illető népnél való megjelenését tekintették elsődleges szempontnak. Ez azonban - a földrajzi müiőt előtérbe helyező magyarázatokhoz hasonlóan - a rendkívül bonyolult kérdéskört túlzottan leegyszerűsíti egy okozati jelenség kiemelésével. Az európai állatmaszkok sokkal bonyolultabb, funkcionális tekintetben jóval több kérdést felvető jelenségek, mint a természeti népek állatmaszkjai. Az ott megismert funkciókat nem lehet adaptálni az európai párhuzamokra. A magyar és ezzel kapcsolatban az európai dramatikus szokásokban négy olyan teriomorf maszk fordul elő — ló, kecske, medve, gólya -, amelyek a maszkviselés alapvető kérdéseit vetik fel és jóval többet jelentenek, mint az állatok egyszerű utánzásait. A magyar dramatikus játékhagyomány legnépszerűbb és leggyakoribb teriomorf állatfigurája a ló, amely valamiféle megjelenítésben a magyar nyelvterület egészén előfordul. A magyar és a környező népek lókultuszának különböző megnyilvánulási formái nagy hatással voltak a lómaszkkal kapcsolatos teóriákra. Ennek is tulajdonítható az a lómaszkos játékokról kialakított nézet, amely szerint azok nem a magyar múltban gyökereznek, hanem átvételek a szomszédos népektől. Hozzájárultak ehhez azok a kutatók is, akik a lókultusz elsődlegességét saját országuk és népük kultúrájában bizonygatták. A lómaszkos játékok nagyszámú változata gazdag és az egész magyar nyelvterületre kiterjedő hagyományt bizonyít. A lovat utánzó játékok olyan széles körben és általánosan ismertek voltak a magyar hagyományban, hogy az interetnikus kapcsolatok kérdései semmiképpen sem csak az átvétel szempontjából vizsgálandók. A Kárpát-medencében élő népek és általában Európa népeinek lómaszkos játékaival való hasonlóság egyáltalában nem jelenti az azok valamelyikétől való átvételt, az összehasonlító vizsgálat nyomán inkább csak párhuzam, kapcsolat állapítható meg. A magyar példák a változatok nagy számában, az elterjedési terület vonatkozásában és a játék népszerűségében az európai szakirodalomban az eddigi leggazdagabb anyagot mutatják. Úgy vélem, hogy a kapcsolat, az átadás-átvétel csak egy, és nem a legfontosabb kérdés a lómaszkos játékok vizsgálatában. A problémakör legfontosabb kérdése inkább az, hogy a lómaszkos játékok valamilyen szálon összefüggésbe hozhatók-e egy hajdani állatkultusszal. Nagyszámú adat bizonyítja a legkülönbözőbb, egymástól gyakran távok népek kultúrájában a ló kultikus tiszteletét, szerepét a különböző kultuszokban. Mégis, úgy vélem, a lómaszkos játékoknak a lókultusztól való egyenes származtatását az eddigi anyag alapján sem igazolni, sem meggyőzően cáfolni nem lehet. A lómaszkos játékokban, akárcsak a lóval kapcsolatos egyéb folklór hagyományrétegekben, a legkülönbözőbb kulturális hatásokkal, rétegződéssel kell számolnunk. A lómaszkos játékoknál is nagyobb gyakorisággal voltak ismeretesek a magyar nyelvterületen a kecskemaszkos alakoskodások. A párhuzamok megállapítása és a játéktípus eredeztetése azonban sokkal egyértelműbb szálakon végezhető, mint a lókultusz esetében láthattuk. Feltételezhető, hogy a kecskemaszkos játékok kiindulópontja Dél-Európában, vagy még inkább kontinensünk és Ázsia határán található, s mindenképpen a legarchaikusabb maszkok közé tartozik. A magyar kecskemaszkos hagyományban két fő maszktípus ismeretes, amelyek keveredése, kontaminálódása nem egyszer fogalomzavarhoz, téves eredeztetéshez vezetett az eddigi kutatások során. A kecskemaszkos játékok elemzett két típusa valójában nem egy, hanem két állat maszkos megjelenítésének nyomalt őrzi; az egyik a kecske, a másik a már csaknem kipusztultnak tekinthető európai bölény. Erre utalnak az utóbbival kapcsolatos terminológiai adatok is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a magyar kecskemaszkos játékoknak nincs kapcsolata a román turca játékkal (kivéve az erdélyi magyarok turkás játékát), mivel mindkettő más-más teriomorf játéktípusba tartozik. A magyar és az európai kecskemaszkos játékokban számos olyan mozzanat van, amely egyértelműen a termékenységi rítusra, a vegetáció kultuszára utal. Ezek a mozzanatok a funkciójában már átalakult komikus felvonulásokban, játékokban is felfedhetők. Ami a magyar kecskemaszkos