Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

játékok interetnikus kapcsolatait illeti, azok szálai az eddigi tapasztalatok szerint nem nyúlnak túl a Kárpát-medence népeinek körén. Mindemellett az interetnikus kapcsolatok történelmi és etnológiai hátteréhez fel kell tárnunk a migrációs, kolonizációs éa asszimilációs folyamatokat, amelyek nyomán ezeknek a teriomorf maszkoknak különböző típusai a Kárpát-medence népeinek hagyományában napjainkig fennmaradtak. A magyar dramadkus népszokások legtöbb problémát felvető állatmaszkos alakja a medve. Hosszú ideig az a kérdés állt előtérben, hogy a medvemaszk visszavezethető-e a magyarság ősi kultúrájára, medvekultuszára. Különös jelentőséget kap ez a kérdés a finnugor népek vonatkozásában, s bár azok medvekultusza lényegében megegyezik az indogermán népek medvekultuszával, teoretikusan felvethető a magyar elemeknek egy hajdani finnugor réteggel való kapcsolata. Medvemaszkos alakoskodásra az egész magyar nyelvterületről vannak adatok, különösen a farsangi játékok sorában. Maga a jelenet nem mutat különösebb változatosságot, s az európai párhuzamokhoz hasonlóan középpontjában rendszerint a medvetáncoltatás, illetőleg a vásározási jelenet áll. Kétségtelen, hogy a medvemaszkos játékok legegyszerűbb magyarázata lenne, ha azok mintaképét a vásári medvetáncoltatásra vezetnénk vissza. Ugyanakkor azonban nyilvánvaló, hogy a magyar medvemaszkos játékok olyan archaikus elemeket is őriznek, amelyek a medvetáncoltató mutatványokból nem eredeztethetők. A ló, a kecske és a medve mellett nagy hagyományai alakultak ki a magyarság körében a gólya megjelenítésének, amely még napjaink lakodalmi tréfás jeleneteiben is felbukkan. A gólyamaszkos játék több olyan elemet is őriz, amelyek feltehetően a magyarság kereszténység előtti kultúrájában gyökereznek. Termékenységvarázsló funkciója egészen világosan kifejezésre jut; a tél—tavaszi szokások fontos funkcionális elemét hordozza magán. Különösen megnyilvánul ez a párosodást utánzó jelenetekben. Figyelemre méltó, hogy a magyar gólyamaszk nem mutat keveredést más, hasonlóan csattogtató típusú állatmaszkkal. Minden kétséget kizáróan ornitomorf maszk, és összefüggésbe hozható a finnugor népek darumaszkjával. A dramatikus népszokásokban gyakran felbukkannak olyan antropomorf bábuk, amelyek élő embert helyettesítenek, illetőleg valamilyen mondai, mitikus személy megtestesítői. Már az antik hagyományban találunk erre példákat. Ezek a figurák legtöbbször a játék középpontjában állnak, s a velük kapcsolatos cselekvések az általuk megjelenített személyre vagy az ezekkel szimboHzált jelenségre irányulnak. A rítuscselekvésekben és a dramatikus szokásokban egyaránt előfordul ugyanabban a szerepben az élő ember és az azt helyettesítő bábu is. Ezek között a leggyakoribb a szalmabábu, de néhány játékvariánsban rongyból, kócból vagy egyéb anyagból készült bábuk is előfordulnak. Különösen karakterisztikus, s a hajdani kolonizációs folyamatok emlékét őrzi a magyar hagyományban a tokaj-hegyaljai Bacchus, s az ugyanezen a vidéken szintén ismeretes keréken forgó emberpár megjelenítése. Az európai népek maszkos hagyományai között talán a legkutatottabb, mégis az egyik legkevésbé feltárt szokásai azok a játékok, amelyekben a jelenet középpontjában fehér jelmezes alakoskodók állnak. A játékok által alakított lény a tapasztalatok szerint mind a szereplőkben, mind a közönségben különös tiszteletet ébreszt, s ez a tény önmagában is a néprajzi vizsgálatok irányát a hajdani kultuszok világába vezeti. Magyar nyelvterületen ezek az alakoskodók elsősorban Luca napján vagy annak táján jelennek meg, de az ország középső vidékein más időpontok is előfordulnak. A fehér jelmez nagyfokú egyöntetűsége a közép-európai népek körében szinte önként veti fel az interetnikus kapcsolatok kérdését. A hasonlóság oka egyfelől az lehet, hogy ezt a maszktípust egyazon keresztény szenttel hozták összefüggésbe. Másrészt pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a Luca-asszonyra és a fehér jelmezes alakoskodóra vonatkozó újabban feltárt adatok teljesen megváltoztatják az eddigi feltételezéseket. Eszerint a fehér jelmezes alakoskodók sokkal régebbi