Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

további újabb játékok alakultak, és olyan variánsok jöttek létre, amelyeknek az ősi alappal alig, vagy csak nagyon áttételesen van kapcsolatuk. A magyar dramatikus népszokások legrégibb és az egész magyar nyelvterületen elterjedt rétegéhez tartoznak a temetési szertartást parodizáló, utánzó halottas játékok. Ez a játéktípus Európa más népeinél is megtalálható, s az egyes népek hagyományanyaga között igen nagy a hasonlóság. A halottas játékok kialakulásában az európai népek ősi kultuszformáitól kezdve számos motívum, műveltségi hatás kapcsolódott össze. Nagy szerepe lehetett a műfaj alakulásában a középkori haláltánc irodalomnak, az egyházellenes megnyilvánulásoknak, alaprétegében, egyes mozzanataiban pedig megtalálhatjuk a népi és a klasszikus kultúrák örökségét egyaránt. A halottas játékokhoz szorosan kapcsolódik a halottas tánc és a haláltánc kérdésköre is. A két fogalom között mindenképpen különbséget kell tennünk. A halottas tánc nem valamiféle sajátságos, egyedileg jellemezhető tánc, voltaképpen nem is egy tánc. Olyan táncok összessége, amelyeket a temetés alkalmával jártak. A tánc a temetési paródia egyes változataiban is helyet kap, különösen a lakodalmakon előadott jelenetek párosulnak természetszerűen a tánccal. A haláltáncok ezzel szemben a középkori hagyományban gyökereznek, amelyet az irodalmi, képzőművészed alkotások egész sora tanúsít. Ez utóbbi elemei bukkannak fel a halált megjelenítő népi játékokban, a halál alakoskodó szereplésében. Az etnológiai szakirodalomban egyértelmű a halottas játékok és a halottkultusz közötti összefüggés kérdése. A halottkultusz pedig az agrárkultusz hagyománykörébe kapcsolódik, és így a halállal kapcsolatos dramatikus szokások is természetszerűleg a vegetációs kultusz maradványai körébe sorolhatók. A dramatikus szokáshagyományban nagy bőséggel találkozunk olyan jelenetekkel, amelyekben erotikus és fallikus megnyilvánulások fordulnak elő. E megnyilvánulások részint verbáhs jellegűek, prózai vagy verses szövegek obszcén tartalommal, részint pedig közvetlenül a koituszt imitálják, a falloszt jelenítik meg különböző formában. Ezek a motívumok ősi termékenységi kultuszokban gyökereznek, amelyek nyomait Európában az antik civilizációig vezethetjük vissza. Az idevonatkozó magyar példák szervesen illeszkednek az etnológiai anyagba, s nyugodtan állíthatjuk, hogy a fallizmus funkciója a magyar hagyományban is a hajdani kultuszokra, rítuscselekvésekre vezethető vissza. A halottas játékok fallosza a recens hagyományban azt az utolsó stádiumot mutatja, amelyben a kultusz tárgya már csak a formát hordozza, s a komédia kelléktárába került. A klasszikus ókor kultúrájában találhatjuk meg azoknak a játékoknak a párhuzamait, előképeit, amelyekben egy élő személyt, állatot vagy tárgyat bűnösnek nyilvánítanak és kivégeznek. A halállal büntető ítélkező és kivégző játékok rendkívül népszerűek voltak a Kárpát-medence és az egész Európa népeinél, az egyszerű szokásformától a színjátszás elemeit tartalmazó jelenetekig nagyszámú kontaminálódott változat ismeretes. E játéktípus kialakulásának vizsgálatakor kézenfekvő lenne az utánzás elvének alkalmazása. Úgy tűnik azonban, ezzel a magyarázattal a funkcionális értelmezés nagymértékben leegyszerűsödik, s ez a fajta magyarázat elfedné a szokás hajdani rituális hátterét. Az antik hagyományokkal való egybevetés egyértelműen a szokás kultikus eredetére utal. A föld valamennyi népénél nagy számban ismeretesek a különféle állatmaszkok. A teriomorf maszkok, amint azt az eddigi kutatások meggyőzően igazolják, minden más maszktípusnál korábban megjelentek, s prioritásukat hosszú időn keresztül megőrizték. Feltételezhető, hogy a paleolitikumtól kezdődően az állatmaszk nemcsak egyszerűen az utánzás elvét érvényesíthette, hanem bizonyos mágikus tevékenységet is végzett, az ember számára az átlényegülés eszközévé is vált. Európa népeinek szokásaiban úgyszintén nagy számban fordulnak elő állatmaszkok, amelyek közül néhánynak különösen nagy hagyományai vannak kontinensünkön.