Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Az interetnikus kapcsolatokat illetően vizsgáljuk meg elsőként a román és a magyar párhuzamokat. A turca — turka — curka elnevezés a román néphagyományban elsősorban Erdély területén és a magyarországi románok körében ismeretes. A turca állatmaszkos játékos a karácsonyi, újévi kolindajárás fontos szereplője. A román turca-játéknak a karácsonyi, újévi időponthoz való kapcsolódását rendkívül fontos hangsúlyoznunk, mivel ebből a magyar és általában az európai kapcsolatokat illetően fontos következtetést vonhatunk le. A turca a ko/mda-szövegek elmondása után lép színre és a jelenetben centrális helyet foglal el. Az ide tartozó hagyománykörnek a turca a főszereplője. A román turca-játék interetnikus. kapcsolatához az erdélyi magyarok néphagyománya nyújt tanulságos példákat. Erdélyben a magyar néphagyományban széles körben ismeretes a kecskemaszkos játék, amelyet kecskejárásnak neveznek. Több helyen Erdély területén a magyarok körében a kecske teriomorf maszk megjelölésére a turka elnevezés belekerült az erdélyi németek nyelvébe is. Egyáltalában nem kétséges, hogy az erdélyi magyar népnyelvben, ahol a turka terminológia előfordul, a románokkal való kapcsolat következménye. Az interetnikus kapcsolatoknak a ténybeli megállapításán túl föltétlenül meg kell vizsgálnunk a kapcsolat mélységét, az átadás és az átvétel tartalmi vonatkozásait. Mindenekelőtt megállapítható, hogy a turka elnevezés az erdélyi magyar néphagyományban csak sporadikusan fordul elő, tehát e téren a kapcsolat, illetőleg az átvétel csak lokális jellegűnek tekinthető. Természetszerűleg, a lokális kapcsolatok egyáltalában nem elhanyagolhatók, hiszen ilyen átvételek után lehetőség nyílik az átvett szokáselemeknek a befogadó közösség etnikai területén való szétáramlására. A román és a magyar teriomorf maszk kapcsolatában azt az első stádiumot láthatjuk, amikor az átvétel egy maszk, egy szokás megnevezésére vonatkozik. Nem teljes szokásátvételről, vagy jelen esetben maszk átvételről beszélhetünk, hanem a hagyományban már ismert teriomorf maszk nevének a felcseréléséről. Ezt a következők mutatják. Az erdélyi magyaroknál, ahol a turka szó ismeretes a teriomorf maszkos játék jelölésére, a szokás kizárólag a farsangi hagyománykörben fordul elő. Ez a játék az erdélyi magyarságnál mindenütt a farsanghoz kapcsolódik és kecskealakoskodás, kecs kés játék néven ismeretes. Mint említettem, a román néphagyományban a turca a karácsonyi ünnepkör szokáshagyományába tartozik. És még egy fontos mozzanatra kell utalnunk. Úgyszintén fentebb említettem, hogy a famaszkkal alakított állat a játékban való megjelenéskor vagy „négy lábon" vagy „két lábon" áll. A magyar hagyományban kizárólag a négylábú típus, az erdélyi románban pedig az álló típus ismeretes. Ez is azt igazolja, hogy a magyar néphagyományban csak névátvétel történt, lényegében ott, ahol a magyar és a román közösségek kapcsolatban voltak egymással. Az erdélyi magyar néphagyományban tehát négylábú típusú teriomorf maszk volt ismeretes, amelyet kecskének neveztek és ebben némely helyen a román kapcsolatok következtében turka névcsere következett be, anélkül, hogy a szokás funkciójában, bemutatási időpontjában, formájában stb. változás következett volna be. Az erdélyi interetnikus kapcsolatokat illetően megemk'tjük, hogy a történed Dél-Magyarországon, az egykori Temes és Torontál megye területén élő bolgárok farsangi felvonulása turka vagy csurka néven ismeretes. Nyilvánvaló, hogy az e területre letelepült bolgárok a román népnyelvből vették át ezt a fogalmat a maszkos felvonulás megjelölésére. Bulgáriában ez a szó ismereden, mint ahogy a DéH-Kárpátokon túli román területen is eltűnik a turca fogalom. A Kárpát-medence belső területén élő bolgárok nyelvébe került turka szó szép példája az interetnikus kapcsolatoknak, függetlenül attól, hogy a szóval együtt a kapcsolatos teriomorf szokás átvételére adatok nem mutatnak. Az emk'tett területen a bolgár és a román kapcsolat irányát a szerbek, illetőleg a horvátok felé is követhetjük.